Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 275 leves csigatésztával. A pörköltet birka helyett marha-, vagy disznóhúsból kértek. A sültek között is többféle hús volt: csirke, disznó, marha. A pecsenye mellett megjelent a panírozott hús is a lakodalmi ételsorba. A húsok mellett rántott gombát is kínáltak a vendéglök. A köretek választéka is bővült: sült burgonya, rizs, különböző saláták. A húsos ételekhez savanyúságot tálaltak: káposztát, uborkát, paprikát. A süteményeket, a tortákat sütőasszony készítette, 5-10 félét is, ahogy megrendelték tőle. Éjfélkor a vendéglőkben újra terítették a maradék sülteket, vagy ilyenkor tálalták fel a disznótorost, a töltött káposztát. Az átöltözött új pár végigkínálta vendégeit, az új ember pálinkával, az új asszony rétessel. A vacsora egyik fénypontja volt a menyasszonyi torta felvágása. Általában emeletesre készítették, hogy mindenkit meg tudjanak belőle kínálni. Ekkor hozták be a pörkölt, égetett cukortortát is. Halotti tor A levéltári források tanulsága szerint a XV1II-XIX. században a paraszti halotti torokban birka- vagy marhahúst fogyasztottak. 19 3 A parasztság körében a temetés utáni halotti tor a XX. század első felében már nem volt minden háznál szokásban. Zsigmond Konrád is így emlékezik erre 1902ben: „A paraszt nép vidékünkön ezelőtt kivétel nélkül megtartotta az ősi szokást, de a mai napon csak némelyik tanyánál találkozunk ilyesmivel is. Különösen a gazdagabb tartja még fönn a nagyon is visszatetsző szokást, míg legtöbbje megszólja a vigadókat, mert úgy mond, nem dáridóval kell a holtra emlékezni, hanem sajnálkozással, gyászos szomorúsággal és imádkozással. Hiszen a tor költségeiből gyászmiséket is lehetne tartani a megholt lelki üdvéért. Alig földelték el a megboldogult tetemét, már is bálszerü kinézést ölt az egész tanya, mely még csak az imént is búslakodás és kesergés színhelye volt. A húsfőző nyársra akasztva az ismert bogrács türelmesen melengeti kebelén a jóízű birge húst. [ ] Föl van már tálalva, még pedig akként, hogy mindenki részére egy-egy teríték és a vendégek számán fölül még egy terítéket készítenek külön, amelyet a megholtnak szokás számítani. Erre a tányérra azonban csak kenyeret, kalácsot szabad tenni, mást nem, és ezt a vacsora végeztével egy koldusnak szokás által adni. Hangos kacaj, élénk poharazás, sűrűn föl-fölhörpintett borocska lesznek a szomorúság feledtetői, úgy annyira, hogy némelyek teljesen leisszák magukat a gyásznép örömére". 19 4 Az 1960-as évekig a petőfiszállási tanyák népe körében ebéd jellegű halotti tor volt, általában egytálétel: birkapörkölt, de ha esetleg nem volt birkájuk, baromfihúsból készült a paprikás, melyet kenyérrel fogyasztottak. Húslevest csak ritkán adtak a toron. Az ételeket mindig a tanyaszomszéd főzte meg. Ennek az volt az oka, hogy az 1960-as évekig Petőfiszálláson nem volt temető, s a félegyházi temető 1, 3 Bánkiné Molnár Erzsébet szíves közlése. 19 4 ZSIGMOND Konrád 1902. 60-61.
