Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 257 Reggeli. A XX. század első felében Csányi Vince tanyáján téli reggeleken mindennap sütöttek krumplit a kemencében, melyet olajba mártogatva fogyasztottak. A tanyáról az iskolába járó gyerekeknek becsomagolták a sült krumplit, a zsíros vagy a lekváros kenyeret és az almát. Reggelire a gyermekek mindennap kaptak tejet is, a felnőttek a tejet nem mindennap fogyasztották. Vasárnaponként cikóriával készült a tejes kávé, s pirított kristálycukorból karamellás tejet is készítettek. A háború idején melasszal édesítettek. Télen gyakran fogyasztottak különféle teákat reggelire: a határban gyűjtögetett kamillavirágból, hársfavirágból, mézzel, cukorral, citrommal ízesítve. Az 1980-as évekig reggelire - a disznóvágás utáni hónapokban - kolbászt, töpörtőt, szalonnát fogyasztottak. Igen gyakran ettek reggelire túrót, érett sajtot, rántottát, bundáskenyeret is. A vajas kenyeret az 1950-es évektől fogyasztották. A szalonnához fokhagymát, vöröshagymát, nyáron pedig paradicsomot és paprikát is ettek. Vasárnap és ünnepnapokon is ugyanazokat az ételeket fogyasztották reggelire, mint hétköznap - a böjti időszakokat kivéve. Gyakran sütötték hétköznapi reggelikre a kalafantyú, papsapka vagy siiveg elnevezésű, sós bodagtésztából készült lekváros sült tésztát. A XIX. század végén már szokás volt ezt a tésztát készíteni a családban. Móra Ferenc édesanyja is gyakran sütötte ezt a négy sarkán összefogott, belül lekváros süteményt.

1 " Pajkos-Szabó malmos gazda családjában az 1920-as években édestejet, azaz friss tejet ittak forralva vagy forralatlan. Vasárnap tejes cikóriakávé is volt. Az otthon sütött kenyérhez túrót, sajtot, vajat fogyasztottak, nyáron retek, paprika, paradicsom, uborka, télen vöröshagyma is volt. A reggeli végén gyümölcsöt is fogyasztottak. A tejbe aprított kenyeret tányérból ették, kanállal - a gyerekek és a felnőttek egyaránt. Az apró gyerekeknek tejbegrízt adtak. Szombatonként a gazdasszony kalácsot sütött a reggelihez, de maradt belőle vasárnapra is. A gazda a felfogadott pásztorgyerekeknek kenyeret, szalonnát adott, s mellé egy nagy paprikát is kaptak, amibe beledobálták a sót. Nyáridőben a magyar ember mindennapi eledele a kenyér és a megpaprikázott és megsózott szalonna volt emlékezett Hegedűs Sándor, aki már 6-8 éves korában elszegődött libapásztornak. A szegényparaszt Dongó családban a XX. század első felében a téli reggelikre majdnem mindennap kemencében sütött krumpli volt a reggeli, melyet olajba mártogattak. A disznóvágás után már zsírba mártogatták a sült krumplit, s akkor már szalonna, tepertő, kolbász is került az asztalra. A főtt krumplit vajasan ették. A nyári reggelikre leggyakrabban rántotta volt tejfölös uborkasalátával, mert sok volt a tejfölük és nagyon szerették. A nyárra már elfogyott a szalonna, s tojást sütöttek igen gyakran. Túrót, sajtot, aludttejet, vasárnap tejes kávét is fogyasztottak, de teát náluk nem volt szokás inni soha, ma sem isznak, csupán csalánteát, orvosi javallatra. Tavasztól őszig gyakorta reggeliztek gombás rántottát kenyérrel, mivel a szőlő közt sok pöfeteggomba és csiperkegomba termett, s az útmentén az eső után termő 17

5 MEZŐSI Károly 1976. 24.