Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

254 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta minden gyümölcssorra cukrot szórtak. Közben enyhén rázogatták az üveget, hogy tömörüljön. A tetejére szalicilt tettek és celofánnal lefedték. Napos helyen 8 nap alatt levet engedett a gyümölcs és felforrt. így tették el hűvös helyre. Télen is olyan friss volt, mintha akkor szedték volna. A módos polgárcsaládból származó Térjék Erzsébet édesanyja az 1920-40-es években cukrozott narancshéjat is készített, amelyet sütemények sütésénél használt fel. Ezen felül narancs dzsemet, és citrom szörpöt is főzött egy-két üveggel évente. Tárolás A XIX. század végén és a XX. század elején épült városi polgárházakban, amelyek a négy fő közlekedési utcák mentén épültek, külön helyiségeket, gazdasági épületeket és az épület alatt nagy boltíves pincét alakítottak ki az élelem és a háztartáshoz tartozó eszközök tárolására. A tágas főzőkonyha mellett volt a kamra, amelyben a mindennapi készülethez szükséges alapanyagokat tartották, míg a télire tartósított élelmiszereket a pincében helyezték el. A XX. század első felében a városban élő paraszti hagyományokat továbbvivő családoknál a lakóépület mellett az udvaron állt az ún. pincekamra. A kicsit sülylyesztett pince fölött volt a kamra rész. A pincében tárolták a bort - módosabb helyen külön borospince volt -, és a télire eltett zöldségeket is, a sárgarépát, a gyökeret és a zellert a homokba tették, valamint a krumplit halomba. Az udvaron lévő kamrában falra akasztva tárolták az edényeket, amelyeket nem használtak minden nap, csak a nagy befőzések vagy a disznóvágások idején. Ládában itt állt a liszt is, valamint a polcokon a befőttek, a savanyúságok. A nyers gyümölcsöket, a téli almát, a körtét ládákban is itt helyezték el. A sütés után a friss, de vágatlan kenyeret a felfüggesztett kenyértartóra tették. A házban csak a megszegett kenyér volt. A savanyú káposzta dézsáját is a kamrában tartották. A füstölt húsokat is ide akasztották. A zsíros bödönöket a földön tartották. A tejtermékeket is a hűvös kamrában tárolták, hogy az aludttej, a túró, a vaj hidegen legyen. A kamra rendje a háziaszszony büszkesége volt. Egyes házaknál a kamra mellett pinceverem is volt, a háztól és a baromfióltól kicsit távolabb, amelyben szintén télire eltett zöldségeket tartottak. A XX. század első felében az újabb építésű házaknál a lakóépület alá építették a pincét. A házak padlásán tárolták a gabonaféléket zsákban vagy ládában, amelyet hambárnak is neveztek. A csöves kukoricát is szétterítve itt helyezték el, valamint a szemes terményeket szakajtókban, kosarakban. A sajtot, gomolyát deszkákra tették száradni. A füstölt húsokat, szalonnát is felakaszthatták a jó szellős padlásra. Az eltarthatóság kedvéért tavasszal hamuba is rakták a molytól védve a füstölt húsokat. A szőlőfürtöket is ide akasztották. A vászonzacskóban tárolt szárított gyümölcsöket, tésztákat, gyógyfüveket is a padláson tartották.