Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

248 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta fokhagymát, sárgarépát, petrezselymet, zellert, céklát, paradicsomot, paprikát, káposztát, uborkát, babot, tököt tettek el télire. A zöldségféléket hosszabb időre szárítással, sózással, ecettel vagy befőzéssel tartósították a téli időszakra. Egyes zöldségféléket természetes állapotukban tartották el. A burgonyát veremben vagy pincében halmokban tartottak, néha megforgatták, és leszedték a csírákat. A tököt kint tartották a lábas góré alatt. A zöldségek közül a sárgarépát, a gyökeret, a zellert, a céklát a pincében homokba rakták. Az ágyást úgy készítették el, hogy leszórtak homokot, majd sorba rakták a zöldségfélét, s újabb homokréteg következett. Időközönként meglocsolták, hogy ne száradjon ki, így egész télen friss volt a zöldség. A szárítás napon vagy a meleg konyhában történt. így tették el a petrezselyem zöldjét, a zellerlevelet és a kaprot. A polgári háztartásokban már a századfordulótól használtak a kereskedőktől vásárolt különleges fűszereket. A paraszti konyhában az 1950-es évig általában a megtermelt zöldségekkel és fűszerekkel ízesítették az ételt. Viszonylag kis számú növény került be a paraszti háztartásokba gyűjtés révén. Az iparos polgársághoz tartozó Gyöngyösi Mária családjában a gyógyfüvek ismerete és gyűjtése hagyomány volt nemzedékek óta. Babot minden családban tettek el télire, legtöbbször a padláson zsákban vagy szakajtóban. A tehetős birtokoscsaládból származó Dobos Veronika gyermekkorában nagyanyja és édesanyja is szárított gombát kemencében, az 1920-as években. A káposzta tartósítása sóban történt. A XX. század közepéig Félegyházán is a paraszti és a polgári háztartásokban egyaránt október vége és december eleje között savanyítottak káposztát. A családi hagyományoktól függött, hogy hogyan készítették el. Legyalulták a káposztát, majd a hordó aljára leterítették az első réteget. Jól megtaposták, majd megsózták, borsot, köménymagot szórtak közé és paprikát, majd ment rá a következő réteg. Tartósító nélkül. 25 literes dézsába tették el édesanyámék, egész télire elég volt. Édesapám taposta meg, amíg leve nem lett. Két hét kellett, amíg megerjedt, és megsavanyodott. Lesrófolták a dézsát. Nálunk kéthetente volt káposztás étel - emlékezett Fekete Jánosné Vízhányó Mária, aki gyermekkorában az 1930-as években segédkezett szüleinek. Egy másik polgári családnál ugyanebben az időszakban Térjék Veronika szülei félbevágott káposztákat tettek a hordóba és azt sózták meg. Itt is a férfiember, az édesapja taposta meg a hordóban a káposztát. Az 1930-40-es évekről a szegénycsaládból származó Kovács Lászlóné Kordás Mária így emlékezett: a káposzta egy részét káposztagyalun lereszeltük, másik részét levelenként szedtük szét, és így raktuk a rétegeket. Szemes borssal, babérlevéllel, sóval, köménymaggal ízesítettük. Állandó taposás mellett újabb és újabb rétegeket tettünk rá. Deszkával lefedtük, majd leszorítottuk, míg leve nem lett. Ügyelni kellett, hogy a lé állandóan ellepje, ne érhesse levegő. A félegyházi családokban befőzéssel tartósították a paradicsomot. Megabálták, majd szitán áttörték, átpasszírozták. A paradicsomléhez rozmaringot, zellerlevelet és kaprot is tettek, valamint cukrot. A lét üvegekben rakták el, majd dunsztol-