Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 235 bontotta, akkor ott előbb a lapockánál megint a lábáig. Mind a két oldalt. S akkor a combjánál megkezdte, van ott egy ina, odáig kibontotta. Akkor megfogta a nyúzóvasat, van ilyen kis kampója neki, így akkor arra ráakasztotta a két hátsó lábát, s felakasztotta, és akkor egy csigával fölhúzták a lánccal, hogy a földet ne érje. S akkor lerázta a gyapjúról, ha volt valami rajta, és szépen késsel, finoman vágta, hogy az eleven hús, az árvahús, a hasfalán az a vékony, rózsaszín hús ne ragadjon, elváljon. No, mikor annyira kibontotta, akkor hüvelykujjal mind a két oldalról tudta fölszabadítani, föntről megkezdte a combjánál, szépen akkor fejtette lefele a hátánál minden irányban, egészen le, oszt utána ez az árvahús nem volt hozzávágva, akkor szépen egyben le tudta húzni a bőrt, a nyakáig. A nyakánál mán kellett segíteni, meg a lába száránál is, ott vannak a csülkök. S akkor ott elvágta a forgónál, s a bőr egyben maradt. A fején már bicskával kellett segíteni, az munkásabb volt, mint a többi része. Na, mikor ez megvolt, a bunda lejött róla, akkor szépen föntről megfogta, ahogy föl volt akasztva, a két combjánál elvágta a keresztcsontot. És akkor kivágta a végbelit, s úgy vágta ki a hasát, majd ment tovább, s először kihúzta a végbelet. A belet eldobta. Mikor kibontotta, elől a fejinél, a gercsájánál, ott mán van egy olyan rész, ami a gyomorhoz szolgál. Azt finoman körül vágta. S arra tett egy hurkot, hogy a gyomorból a kaja azon ne jöjjön ott vissza, mert akkor csúnya lett volna a hús, és mikor mán ezt ki tudta fejteni, hogy a belet kivette, akkor jól belenyúlt, kihúzta a gercsát, s akkor egybe kijött az összes bél. Akkor mán csak a belsőség maradt benne: a tüdő, a vese, a lép, a máj - az epét lefejtette. És akkor utána hátul fogta meg, szépen végighúzta bicskával, hogy egyenes legyen, ahol a gerince, azt szekercével kivette. A darabolás úgy történt, hogy először a lapockát, majd a combot vágta le, külön maradt az oldalas. A belsőséget kiáztatták, mert véres volt, a többi húst csak megtörölték ruhával, mert nem volt szabad, hogy vizes legyen. A fejét levágta, beletettük a vízbe, mert véres volt. Lenn voltak a combok, lenn voltak a lapockák, a gerincet végig vágta, az oldalborda vele volt. Úgy szeletölte, hogy a combokat kockára vágta, ha eladásra került: mindenhova került egy kis comb, egy kis oldalas, egy kis gerinces, egy kis lapocka, mindenből legyen. A belsőség is fel volt oszh'a. A juhász és a juhászné mesterien készítette el a birkahúsból a birkapörköltet, a gulyáslevest, a sült húsokat, a bárányhúslevest, a savanykás báránylevest, a bárányhúslevest. Az egyéves toklyó volt a legfölségesebb, az egy feletti növendék juh. A Krecz juhász házaspár az 1980-90-es években a következő jellegzetes juhhúsból készült ételeket főzték a mindennapok és az ünnepek, kitüntetett alkalmak során: Birkapörkölt. A birkapörkölthöz a hús minden részéből vegyesen darabolták össze a csontos húst - az a legjobb pörköltnek. A pörkölt alaphoz a vöröshagymát olyan sallangosra vágták, azaz kettévágták és úgy szeletelték nagyon vékonyra. A fűszerek közül fokhagymát, köménymagot, pirospaprikát, valamint zöldpaprikát is