Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 229 Hidegen, kenyérrel fogyasztották a szalonnát, a töpörtyűt, a disznósajtot, a májas hurkát, a fűstölt kolbászt, a vastag kolbászt és a szalámit. A füstölt húsok meghatározott alkalmakkor kerülhettek az asztalra: húsvétkor a főtt sonka vagy a körömből készült kocsonya. Nagyobb nyári munkák alkalmával a bablevesbe csülköt tettek, hogy ízletesebb legyen, valamint krumpli levesbe, paprikás krumpliba szárazkolbászt vagy füstölt oldalast főztek. A sertés nyers húsából levest nem készítettek, mivel a zöldséges leveseket füstölt húsokkal volt szokás ízesíteni. A sertéshúsból készült étel-választék a XX. század második felében bővült a családi háztartásokban, amikor már nem tartósított, hanem friss húsból készítettek különböző ételeket. A legértékesebb része a sertésnek a karaj, amelyet megsüthettek egyben a sütőben vagy a kemencében. Nagyon ízletes ez a pecsenye. Az oldalasból, a lapockából, a combból is készítettek egybesültet. A karajból, a tarjából, a combjából szeletelve gyorsan megsült a hús, de bepanírozva és kirántva már fogyasztották a polgári háztartásokban a század elején Félegyházán is. A rántott hús, amely készülhetett „bécsi" módra, lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába megforgatva, vagy „párizsi" szeletként, amikor csak tojással összekevert lisztbe mártották, és sütötték ki. A rántott hús készítése a paraszti háztartásokban, az 1930-40-es években vált általánossá. A vasárnapok jellegzetes étele volt és maradt napjainkban is. Az oldalast és a dagadót töltötték: fűszeres áztatott kenyérrel, amelyhez tojást is adtak. Sütés után szeletelték. A csülökből, az oldalasból és az apró húsokból pörköltet készítettek. A zsíron megdinsztelték a hagymát, ízlés szerint adhattak hozzá paprikát, paradicsomot vagy a XX. század második felében paradicsompürét. A kockára vágott húst a forró zsírban megforgatták, majd az a saját levében, fedő alatt az ízesítőkkel szépen megfőtt. A pörkölthöz nagyon ritkán öntöttek vizet. Kenyérrel, sós és köménymagos főtt krumplival vagy galuskával is fogyasztották. Pörköltalappal gyakran készítettek húsos káposztát, amelyhez rizst főztek. A sertéshúst ledarálva sokféleképpen felhasználták. A téli időszakban, - disznóvágáskor, karácsonykor és farsang idején is - készítettek töltött káposztái. Ezt a félegyháziak szármának is nevezték. A darált húshoz jól megmosott rizst adtak és tojással, sóval, borssal, kevés pirospaprikával összedolgozták kézzel, majd a kiválogatott káposztalevelekbe betöltötték, és becsavarták. Az összehajtásának meghatározott menete volt, hogy a töltelék nem jöjjön szét főzés közben. Egy nagy lábasba belehelyezték ezután a savanyú káposztát és rátették a gombócokat, felöntötték vízzel, lefedték és megfőzték. Majd rántást készítettek lisztből, zsírból, apróra vágott hagymából, s a megfőtt számlákat kivették, a rántást a káposztaléhez öntötték, végül jól összeforralták és visszatették a gombócokat. Egyes házaknál nem tettek bele pirospaprikát, így a töltött káposzta fehér színű volt. A legtöbb helyen tejföllel tálalták. Nagyon kiadós egytálétel és sokáig eltartható. Úgy tartják, hogy minél