Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
226 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta Főzelékek a polgárság körében A városi polgárság asztalán a XIX-XX. század fordulóján már igen sokféle főzelék volt hétköznapok alkalmával különféle egyszerű feltétekkel: tükörtojással, bundás kenyérrel, bundás zsömlével, fasírttal, sült szalonnával, sült kolbásszal, frissen sült húsokkal. Ha nem tellett feltétre, vagy ha csak megkívánták: gyakran készült a főzelékekhez pirított hagyma. A karikára vágott és szétszedett, meglisztezett vöröshagymát zsírban vagy olajban megsütötték, sóval, tört paprikával ízesítették- igen jó ízesítő volt a főzelékhez. Hoffer Imréné Büchlbauer Róza polgárasszony receptjei és feljegyzései között a XIX-XX. század fordulóján a következő főzelékek szerepelnek: „tök káposzta főzelék", „kalaráb főzelék" - ezeket a családban főzték. A vendégségben elfogyasztott ételsorok kötött nem található főzelékféleség, mivel azokat a polgári konyhán hétköznapi fogásoknak tekintették, a húsokhoz pedig mártásokat kínáltak. 12 0 A Klasz családban a XX. század elején a következő főzelékek voltak szokásban: kapros káposzta, káposztafőzelék, tejfölös káposzta, székelygulyás (savanyúkáposztával), paradicsomos káposzta, kelkáposzta-főzelék, tökfőzelék két változatban, zöldbabfőzelék pirosan vagy fehéren, azaz pirospaprikával vagy anélkül, finomfőzelék (vegyes zöldséggel), tökpörkölt, zöldbabpörkölt, zöldborsópörkölt, paradicsomos zöldbab kétféleképpen, töltött paprika, töltött káposzta, paprikás krumpli és a lecsó. A zsidó polgárcsaládok konyháján a sólet volt a jellegzetes szombati étel. Az előre beáztatott szárazbabot vöröshagymával, fokhagymával, gerslivel, libazsírral és a marhahússal (oldalas vagy szegy) egyszerre feltették főni sózás után egy fazékba a tűzhelyre vagy a kemencébe, vagy pedig a pékhez vitték el. Ha fazékban főtt, a főzési idő vége felé átrakták tűzálló tálba, és átsütötték a sütőben. Nem szabad berántani. Készülhetett hozzá még töltött tojás is, héjával főzték meg benne a tojásokat. A vallási előírás szerint a sóletot tilos volt pészchkor, a zsidó húsvétkor enni. Az 1930^40-es években egyes családok már nem tartották meg a szigorú vallási előírásokat, s a sóletot pészáchkor is megfőzték. Mosonyis Antalné, akit a félegyháziak Fotós Marika néven tiszteltek, ezt így magyarázta: Mivel a félegyházi zsidók a pészáchot a legnagyobb zsidó ünnepnek tartották, a sóletot pedig a zsidók a fő nemzeti eledelnek tekintették, ezért pészáchkor is főztek sóletot. A Frank családban a sólet tetején töltött libanyak is készült, főtt tojással és a szokásos áztatott zsemléből készült tojásos, fűszeres töltelékkel. 12 0 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1996. 139.
