Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
224 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta s miután az is átpirult, felöntötték vízzel, sóval, paprikával fűszerezték. A tejes tarhonyaleveshez felforralták a tejet, majd két fél marék apró tarhonya került bele, só, s ha volt, akkor gyengésen cukrot is tettek hozzá. Főzelékek a pásztoroknál A juhász felesége gyakran vitt főzelékfélét a főleg szalonnán-kenyéren és tarhonyán, köleskásán, lebbencsen élő embernek. A XIX-XX. század folyamán a városi polgári háztartásokban a gazdasszonyok igen sokféle levest, főzeléket és mártást tálaltak fel családtagjaik számára. Levesek a polgárság körében A levesek körében igen nagy volt a változatosság már az 1880-90-es évektől is - ahogy azt a polgárasszonyok által vezetett háztartási füzetek is igazolják. Az asszonyok igyekeztek minél változatosabb leveseket feltálalni a hét napjain. A városi polgárság körében a lányok nemcsak otthon, hanem a zárdában (Constantinum) is tanultak főzni, szakácskönyvek, receptes füzetek is rendelkezésükre álltak. Az 1950-es évektől pedig az újságokban - eleinte a Szabad Föld, Nők Lapja - megjelent recepteket is felhasználták. Az arra rászoruló iparosok lányai mint cselédek a módosabb polgárasszonyoktól tanulták meg az újabb keletű ételeket, például a gyümölcsleveseket. A zsidó családokban kisegítő asszonyok és lányok sokszor saját családjukban is rendszeressé tették az ott megtanult jellegzetes ételeket. Hoffer Imréné Büchlbauer Róza 1890-1913 között vezetett háztartási naplójában a mindennapok során főzött leveseket nem jegyezte le, csak az akkor újdonságnak, különlegességnek tartott levesek kaptak helyet: „Sonkás biszkit leves", „Ludmáj leves", „Rizskása leves". Azonban gondosan megörökítette a vendégségben elfogyasztott leveseket: „leves consommé val", „leves karaláb koczkára vágva és habarva", „barna leves sült borsóval", „leves apró fehér gombával és édes tejszínnel és gombával", „liba aprólék leves tejfel és sóska szószai" [a szósz a leveshúshoz]. 11 8 Klasz Sándorné Tóth Izabella polgárasszony családjában az 1910-20-as években, majd az 1930-as évektől lánya, Orfalvy Aladárné Klasz Mária háztartásában a következő levesek készültek: Vasárnap és ünnepnapokon marhahús és velőscsont vagy tyúkhús felhasználásával készült a húsleves. Szegényebb időkben hamishúslevest főztek. A zöldségeket zsírban megpirították - egy kockacukorral együtt -, majd feltették főni egy egész vöröshagymával, egy hegyes paprikával, kevés sáfránnyal, szerecsendióval, gyömbérrel. Ha megfőtt, leszűrték, a cérnaszállal összefűzött zöldség zöldjét kivet1, 8 BÁNKJNÉ MOLNÁR Erzsébet 1996. 115-117, 126.
