Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 221 petőfiszállási családjában a nagymama a különféle zöldséglevesekbe, zöldségekkel ízesített szárazbablevesbe, krumplilevesbe tette, általában a karalábé pótlására. A félegyházi paraszti konyhákon a leveseket igen sokféle változatban főzték: az alapanyagok kissé eltérő aránya, a készítési technika változatossága, az eltérő egyéni ízlés új és új ízeket produkált. Ennek érzékeltetésére nézzük meg, hogyan készült a gölődinleves vagy a krumpligölődin-leves a különböző paraszti családok konyháin. Hegedűs Sándomé Dongó Piroska gyermek- és fiatalkorában, az 1930-40-es években gyakran ettek gölödinlevest hétköznapokon és böjtben: be volt az osztva, hogy legalább szombaton ez volt levesnek. A leves fő alapanyaga a hajában főtt krumpli, melynek egy részéből a leves készült, a második fogásnak pedig a maradék krumpliból krumplidercet csináltak. A gyorsan megpucolt, áttört burgonyához még melegen öntötték hozzá a búzalisztet, a tojást és a zsírt. A vegyes zöldségekből elkészített levest pirospaprikával, hagymával, sóval fűszerezték - amikor ez megfőtt, belefőzték az apróra kiszaggatott és megformázott krumpligombócokat. Addig kellett főzni, míg a gombóc fel nem jött a leves tetejére. Náluk úgy szerették ezt a levest, ha több a gölődin, mint a zöldség. Tóth Ferencné Csányi Ilona ugyancsak az édesanyjától tanulta a gölődinleves elkészítését. A hagymát először megdinsztelték, hozzá adták az apróra vágott zöldségeket, felöntötték vízzel és megfőzték a levest. A kukoricalisztet ledarálták, selyemszitán átszitálták, majd hozzáadták az áttört krumplit és a tojást, s az apró gombócokat a forrásban lévő levesben kifőzték. Náluk 25-30 dkg vegyes zöldséghez a gombócokat 70-80 dkg burgonyából készítették. Tehát itt is nagyobb a gombócok aránya, de kukoricalisztet és nem búzalisztet adtak hozzá. Drozdik Andrásné Ipacs Sarolta kecskeméti származású édesanyjától tanulta ezt az ételt gyermekkorában. Nem dinsztelték meg a hagymát és a zöldségeket, hanem csak sós vízben főzték meg. A hajában főtt krumplit áttörték, s hozzáadták a sót és annyi lisztet, amennyit a krumpli felvett - attól függően, hogy gyöngébb vagy szívósabb a krumpli. A tésztába egy kis zsírt vagy olajat is tettek. A tésztát vékony csíkokra sodorták, mint a nudli készítésekor, majd gyűszünyi gombócokat formáztak ki belőlük. A tenyeret megzsírozták, s így egyszerre 3-4 gombócot tudtak egyszerre sodorni. A gombócokat belefőzték a levesbe, végül a tetejére paprikás zsírt csorgattak. Náluk is hétköznapokon fogyasztották. Csányi Vince parasztgazda családjában az 1930-40-es években, majd a későbbi évtizedekben lánya, Tóth Ferencné Csányi Ilona konyhájában a következő levesek fogyasztása volt szokásban: Ünnepi alkalmakkor húsleves volt az első fogás. A jó húslevest az édesanyjától tanulta: a teljesen feldarabolt tyúkhúst bezöldségelték, a csigatésztát a levesből kivett lében főzték meg, majd a levest a hússal együtt tálalták. Hétköznapokon kedvelték a köleskásalevest, a tejeskásalevest, a búzakásalevest, a rizskásalevest: ezeket mind ugyanazon technikával, bezöldségelve, paprikás rántással készítették.