Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 21 Pajkos-Szabó Franciska tízéves korában, 1925-ben tanulta meg a fejést a Mindszenti úti tanyájukon. A fejős széken ülve a zsétárt a térdével fogta, s így fejt naponta háromszor. A ferencszállási Czombos Lajos tanyáján az 1920-30-as években az volt a szokás, hogy a fejés után, reggelente megettek egy tányér tejet, beleaprított kenyérrel. Minden reggel egy tányérral megettem belüle! Mikor mán csak egy tehén volt hátra fejni, azt fejte anyám, én meg elmentem, a tányérba beleaprítottam, oszt mekkorra megfejt, én megettem. Tányérból ettük. Bögréből nemigen ettünk mink - emlékezik Czombos József tanyás gazda. A Pajkos-Szabó malmos gazda tanyáján az 1920-as években vasárnap reggelente tejes kávét ittak egy kis cukorral édesítve, melyhez kalácsot fogyasztottak. De nem mindig forralták fel a tejet: Mikor milyen kedvünk volt, hogy értünk rá - mert ahhoz tüzelni kellett... A tejet télen a hűvös kamrában, nyáron a pincében vagy a kútba leeresztve tartották. Csányi Vince gazda tanyáján az 1940-es években 2-3 tehenet tartottak, naponta kétszer fejtek, s egy fejés során 5-6 liter tejhaszon lett, melynek több mint a felét a csarnokba vitték eladásra. Aludttej. A zsétárba vagy vederbe fejt tejet bevitték a házba, majd elszűrték, s tálakba, köcsögökbe, üvegekbe tették. A szűréshez szűrőt s lazán szövött fehér anyagot használtak. A tej megaltatása a kamrában vagy más hűvös helyen történt: Mink kamrában altattunk, de édesapám idejibe ott volt egy olyan épület, hambáros, alatta pince - ott a pincében tartották, ott volt földolgozva is. Az aludttejet forralatlan tejből készítették, s akkor sikerült, ha olyan jó szíjjas volt. Az aludttejet önmagában is szívesen fogyasztották reggelire, kenyérrel, s túrót is készítettek belőle, de a felesleget értékesítették is: Édesapámék egy héten háromszor mentek be Félegyházára a piacra, meg a lelencházba vitték az aludttejet, a tejet, a vajat, a sült vajat. Ami megmaradt, nem köllött, azt édesapám vitte a piacra. Abba az időbe a kannának a nyakára egy rézlemez volt rákötve, rá volt írva, hogy Czombos Lajos, KiilsőFerencszállás, Tanya 1341. Tejföl. Az aludttej fölét levették, az volt a tejtol. A tanyás gazdaságokban a tejfelt és a tejszínt nem különböztették meg. A frissen fejt tej hűvös helyen tárolva 16-20 óra alatt adja föl tökéletesen a fölét. Ezt kanállal lehalászták, ma pedig szeparátor gépek választják külön a tejszínt. A tejfelt gyakran használják ízesítésre (túrós tészta, paprikás csirke), s számos étel alapanyaga (sült tészták, körözött), de önmagában, kenyérre kenve vagy kiflivel mártogatva is fogyasztják. Vaj. Édestejfölből köpüléssel vagy összeveréssel ('rázással') vajat készítettek. A XX. század elejéig a köpülök fából készültek, majd cserépköpülőket is használtak. A köpüléskor visszamaradt lé neve az író, az így nyert termék pedig az írós vaj. Az írót felforralták - abból lett a savótúró: egy kevés tejet öntöttek bele, hogy több legyen. Az írós vajat langyos vízbe tették, úgy igyekeztek kinyomkodni belőle