Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
194 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta ünnepi alkalmakra kalács- vagy hájas tésztából készítették a XX. század közepéig. Napjainkban kenyér- és bodagtészta már feledésbe merült. Sütemények A házi sült tészták készítésében jelentős változást történt a XIX. század második felében. Az új és elsősorban vásárolt alapanyagok megismerése új tésztaféléket eredményezett. A polgári háztartásokban az ünnepek hagyományos kelt tésztáit megtartva kisebb ünnepekre, vendéglátás alkalmával élesztő nélkül készült tésztákkal, krémmel töltött desszertekkel tették különlegessé az étlapot. 7' 1 Szívesen készítették a linzereket, piskótákat, tejszínes krémeket, aprósüteményeket. A XX. század elején először a szalagáré vagy szalalkáli, majd a sütőpor jelentett forradalmi változást. A finomabb tésztából készült, különböző, de elsősorban krémes töltelékű édességeket nevezték süteményeknek. A polgári háztartásokban a XIX. század végén, míg az iparos és a jómódú paraszti családoknál az 1920-30-as években már készítettek süteményt. A környező falvakban, mint Petőfiszálláson is, és a tanyai szegényparasztok csak az 1960-70-es évektől készítettek linzereket és más süteményféléket. A linzer tésztában az alapanyagok aránya, amelyet a legtöbb háziasszony ismert: 3 adag liszt, 2 adag zsiradék, 1 adag cukor. A lisztet először a zsiradékkal kellett elmorzsolni, majd következett a cukor, a tojás, ha szükséges volt a folyadék (tej, tejföl, víz) hozzáadása és az ízesítő anyagok, mint a citromhéj, a vaníliás cukor, a dió, a fahéj, a kakaó. Az élesztős tésztákkal ellentétben inkább hűvös helyet igényelt, valamint összeállítás után rögtön lehetett nyújtani, formázni. Zsíros tészta vagy linzer tészta néven ismerték Félegyházán. E tésztából elsősorban pitét készítettek, amely olyan, mint a lepény. A két részre vett tészta egyik felét kinyújtva a tepsibe helyezték, erre került a töltelék, az alma, a meggy, a dió, a mák, a túró, majd beborították a másik kinyújtott lappal. Tojással megkenték és kisütötték. A sütemény tetejére gyakran a maradék tésztából csíkokat sodortak és átlósan, rácsot képezve a tölteléken díszítették. Nagyon tetszetős volt. A tészta másik ismert feldolgozása az volt, amikor a kinyújtott tésztát kiszúró formával szaggatták ki, és darabonként sütötték. Általában kerek, sima vagy cakkos szélű formát használtak Kettesével ragasztották össze, legtöbbször lekvárral ízesítették. Ezt a süteményt nevezték karikának, koszorúnak, linzer koszorúnak. A piskóta állagát tekintve a legkönnyebb tészta, amelyet úgy lehetett elérni, hogy a fő alapanyagot, a tojást habbá verték. A szétválasztott tojások sárgáját cukorral, kevés liszttel és vízzel kikeverték, majd a habbá vert tojásfehérjéket óvatosan beleforgatták a cukros részbe, végül a liszttel összekeverték. Vigyázni kellett arra, hogy a hab össze ne essen. A háziasszonyok többsége ma sem méri a hozzá7 6 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1996. 143-154. 7 7 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2001. 142.
