Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

180 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta paraszti Dongó családban minden este főztek egy kis tarhonya levest az 1930-as években. Több háznál kimondottan szombati étel volt a keménytarhonya. Ünnepre nem készítettek tarhonyás egytálételeket, esetleg köretként szolgálták fel pörkölthöz. A tarhonyás étel az asztalra abban a fazékban került, amelyben megfőzték, esetleg cseréptálban tálalták fel. Nagyméretű szedőkanállal osztotta szét a háziaszszony, mindenki külön tányérból ette. A tarhonyás ételeket általában kanállal fogyasztották el. Gyakorta kenyeret is ettek hozzá. Napjainkban is kedvelt tésztaféle. Sok családnál az idősebbek még elkészítik a száraz tésztát, de legtöbben már vásárolják. A városban ismertek voltak a tarhonyakészítő asszonyok is. Voltak, akik házhoz mentek, és a családdal közösen, az ő irányításával gyúrták, rostálták a tarhonyát, mások a saját otthonukban, megrendelésre készítettek el. Ma is vannak tarhonyakészítésre specializálódott asszonyok a városban. A házi tészta mellett a boltokban gépi tarhonyát is lehet vásárolni. A munkahelyi és iskolai közétkeztetésben gyakran készítenek tarhonyás ételeket: levest, egytálételt, valamint pörkölt vagy szaftos sült hús mellé köretként készítik. Gyúrt főtt tészták Az étkezés írott és íratlan szabályainak megfelelően, a kiskunfélegyházi katolikus családok heti étrendjében nagy hangsúlyt kaptak a tésztás ételek. A gyúrt, majd kifőzött tészták számos változata bővítette a tésztás napok választékát. Alapanyaga a finom búzaliszt, de keverhették rozs- és kukoricaliszttel is. Tojást adtak hozzá, majd sós vízzel összegyúrták a vajlingban vagy tálban. 1 kilógramm liszthez 4-5 tojást használtak. A kemény tésztát jól ki kellett dolgozni, majd pihentették a cipót. Kis idő múlva a tésztát nyújtódeszkán, nyújtófa segítségével tudták késfok vékonyságúra kinyújtani. Ha nagyobb mennyiséget készítettek egyszerre, akkor először a cipókat egyenként kinyújtották, majd fehér vászonterítőre, amelyet kissé megliszteztek, kiterítették. A szobában az asztalra, vagy az ágyra is tehették a tésztaleveleket. Miután kissé megszikkadt, újból kiterítették a nyújtódeszkára és formázták. A gyúrt tésztát, attól függően, hogy milyen ételhez használták, vágták, tördelték vagy csipedték. A megformázott tésztát forrásban lévő, enyhén sós vízben kifőzték. Fakanállal néha megkeverték, hogy ne ragadjon le a lábos fenekére, valamint ne álljon össze a tészta. Akkor főtt meg, ha feljött a víz tetejére. Óvatosan, lassú tűzön még főzték, majd tésztaszürővel kimerték és leöblítették. Egy kevés zsírt kevertek hozzá, hogy ne tapadjanak össze, majd ízesítették, és tálalták. A vágott gyúrt tésztát metéltnek, csíknak, vagy laskának nevezték, formájától függően. Az egynyújtásnyi, tehát levélnyi tésztát feltekerték a nyújtófára, és hoszszanti irányban kettévágták. Az így kapott tésztacsíkot még egyszer hosszában elvágták, és a két csíkot egymásra rakták. Ezután kezdték szeletelni, vagyis felvág-