Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

178 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta rékéböl fűszerezve összegyúrták golyóformára, és kifőzték. A gabonagombócok mellett a burgonyából készült tészta vált népszerűvé. A galuska lágyabb kevert tészta, amelyet kanállal szaggattak a vízbe, és főztek ki. A főtt tésztaféléket önálló ételként, köretként és levesekhez betétként készítették a XIX. század végétől, sós és édes ízesítéssel, amely a tésztás napok meghatározó ételfélesége lett. Kiskunfélegyházán szerdán és pénteken volt tésztás nap, amikor tartózkodtak a húsok fogyasztásától. Szerdán a sült, pénteken a főtt tésztaféléket készítettek. Tarhonya Kiskunfélegyházán a tarhonyás ételek a mindennapi étkezés részei voltak még a XX. század első felében is. Gyorsan elkészíthető, laktató étel. A legtöbb családnál a házaspár vagy a testvérek, a sógornők, a lány az édesanyjával összefogva, közösen készítették el az egész évi szükségletet. Egy családnak 4-5 kg tarhonyát számítottak egy évre, amely lehetett több is a létszámtól és a fogyasztás gyakoriságától függően. 1 kilógramm liszthez 6-8 darab tojást számoltak, amelyhez szükség szerint hideg sós vizet öntöttek. A gyúrást teknőben vagy vajlingban végezték. A tésztát úgy kellett összeállítani, hogy morzsalékos maradjon. A 4-5 kilógramm lisztet egyszerre gyúrták be. Más családnál, ahol többen összeálltak, akár 20 kilógramm lisztből is gyúrhatták a tarhonyát. Makány József feleségével - az 1940-es évektől napjainkig - a fateknőben 5 kilógramm lisztet szitáltak, erre öntötték rá a 35 egész tojást, amelyet vízzel összekevertek. Ezután kezdték dörgölni. Vízzel szaporították, de vigyázni kellett, ne legyen nagyon lágy a tészta. Tóth Ferencné Csányi Ilona úgy készíti a tarhonyát, ahogy az 1930^I0-es években édesanyjától tanulta 5 kilógramm liszthez, amelynek fele grízes, fele sima búzaliszt volt, 20 tojást tett, amelyet 1,5 1 sós vízzel kevert össze, úgy, hogy pörgős legyen. Sokáig kellett gyúrni, nehéz feladat volt. Ezt követte a rostálás. Ehhez két- vagy háromféle méretű rostát használtak, amely meghatározta a tarhonyaszemek nagyságát. A tészta áttörését erőskezű aszszonyok végezték, de legtöbb helyen besegítettek a férfiak is. A legnagyobb és legszebb szemű tarhonya az első rostálással készült, majd átrostálták újra egy kisebb méretűn, amelyen a nagyobbak fent maradtak, és ezt külön tették. A kisebb rostán készült tésztát újból átgyúrták és átdörzsölték. Az újabb apró szemeket öszszegyúrták, és újból átrostálták. A legvégén maradtak a legapróbb szeműek, amit szintén külön raktak. Az átrostált tarhonyát két-három részre szétválogatták, attól függően, hogy mit főznek majd belőle. A rostálás után következett a szárítás. A tarhonyát nyáron készítették, júliusaugusztusban vagy még szeptember elején is. Ekkor a tyúkok is jól tojtak és sok tojás volt. Napközben fehér abroszon szétterítve kint szárították a szabad levegőn,