Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája 169 A kenyérsütés előkészítése A családok szükségletüknek megfelelően alakították ki a kenyérsütés alkalmait, amely rendszeresen heti, esetleg kéthetente visszatérő elfoglaltsága volt a háziasszonynak. A kenyérsütés kizárólag hétköznap történt, pénteken és ünnepnapokon soha nem sütöttek, illetve akkor nem fogtak nagyobb házi munkába. A kenyérsütés valójában ünnep volt, amelyet a háziasszony szertartásszerüen végzett. 1 7 Az előkészület a szükséges háztartási eszközök megtisztításával, és a konyhában való elhelyezésével kezdődött. Legfontosabb a dagasztóteknő, a siitőteknyö, amelyet csak ekkor használtak, a szakajtók, a lisztes kanál, a tiszta fehér kenyérruha, a terítő, a szalvéták, a keresztfa, a szita, a fakanál, a vízmelegítéshez a lábas, a sütőlapát, a szénvonó. A parasztházakban konyhából fűthető búbos kemence volt, amely a szobát is melegítette. A tüzeléshez szükséges fűtőanyagot, a kukoricaszárízt, a csutkát, a szőlővenyigét, a szalmát, a faágakat előre bekészítették. A kenyérsütés napját megelőző délután a kamrából behozták a lisztet, hogy megmelegedjen. Minden esetben átszitálták, és kimérve bele tették a teknőbe. A család fogyasztásától függött, hogy mennyi kenyeret készítettek. Egy szakajtónyi adag 5-6 kg lisztet tett ki. Általában egy dagasztással 3-5 darab kenyeret sütöttek, amelyeknek a súlya darabonként 3-5 kilógrammos volt. A kenyér mellett cipót és kenyérlángost is készítettek. Ennek megfelelően mérték ki a hozzávalókat. Az erjesztő anyag és a kovászolás A lazított bélü, magas kenyér jó minőségének eléréséhez szükséges az erjesztő anyag. A mi vidékünkön az ún. kovászmag volt használatos. Az előző sütésnél a kovászból egy kis részt félretettek. A bedagasztott, érett tészta maradékát a teknőből ki vakarták, és összegyúrták a félretett érett kovásszal. Liszttel jól szétmorzsolták, és megszárították. Vászonzsákba tették, s szellős helyen tartották a következő sütésig. Rozslisztes vidéken igen elterjedt és különösen előnyös. 3 8 Az erjesztő anyagot Kiskunfélegyházán párnak vagy morzsoltkának, morzsótkának nevezték. Kölcsön adni nem volt szokás, kimondottan tilos volt, mert úgy gondolták, akkor nem fog sikerülni a kenyér, és az ő kovásza rossz lesz. Egyes háziasszonyok, úgy tartották, azért nem szabad kölcsönadni belőle, hogy gazdasszony össze ne ragadjon a szomszéd emberrel. A nagyon jó szomszédnak, ha megszorult, adtak belőle, de egy kis darabot akkor is visszavettek párból. A leány az első sütéshez szükséges adagot megkapta az anyjától, de azután már neki kellett róla tovább gondoskodnia. A kenyértészta elkészítésének első fázisa a kovászolás volt. Az erjesztő anyagot, a párt, langyos vízbe beáztatták előző este. A kemence padkára tették, hogy 3 7 BEREZNAI Zsuzsanna 1998. 142. 3 8 KISBÁN Eszter 1997.457.
