Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században

A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 113 századi írott emlékeink jelzik, hogy a török fennhatóság alatt sem tűnt el ez a kiváltság, ez a feladat.

4"

2 A hódoltság második szakaszából pedig már jelentős számban maradtak fenn töredékben vagy teljes egészében a város lakosságára vonatkozó tanácsi rendeletek.

40

. Az igazgatás egyik fontos területe volt az útlevelek kiadása: 1664-ben a Túróc megyébe látogató Nápolyi Géci számára adott ki egy formailag is figyelemre méltó útlevelet a főbíró.

4"

4 A mezővárosok kötelezettségei a XVIII. században valójában alig bővültek. Minden évszázadban kiemeltek maradtak a politikai és katonai ügykörök, de a tárgyalt időszakon belül a csaknem állandósuló háborús körülmények miatt a város védelmével kapcsolatos feladatok álltak az élen. Az oszmán török hadsereg és közigazgatás általában nem tűrte el, hogy a meghódoltak fegyvert használjanak. Mégis a városon belüli közbiztonság fenntartása és város megvédése a gyakori portyázó-rabló csapatoktól a mindenkori főbíró egyik legkényesebb feladata lett. A századfordulón tartós bizonytalanság alakult ki, és ekkor még a török hatalom a mezővárosok számára nem engedélyezte a szervezett fegyverviselést. Ezért a hosszú háború alatt török és tatár katonák felfogadásával igyekezett a város elhárítani a kisebb rabló csapatok dúlását.

4

1" Miként utaltunk rá, a tizenötéves háború nyilvánvalóvá tette a török hatalom megroppanását. Sem ezekben az években, de még a békekötés után sem tudtak a hódoltság területén közbiztonságot teremteni. Éppen ezért a falvak lakosai a veszélyek esetén a nagyobb településekre menekültek, és a mezővárosok maguk voltak kénytelenek gondoskodni biztonságukról. 1601-ben Kecskemétre támadó tatárok fogságából 11 kecskeméti és 8 körösi polgárt sikerült kiszabadítaniuk, és számos értéküket viszszaszerezniük.

4"

6 Korábban utaltunk már arra, hogy a századfordulón ismételten tatár örökét fogadtak fel a rabló hordák eltérítése érdekében.

4" A következő évtizedekben újabb és újabb engedményeket kapott a török hatóságtól sok város lakossága arra, hogy önmagát fegyverrel is megvédhesse.

4Ü

N A hódoltság második szakaszában viszont a török hadsereg és közigazgatás már képtelen volt arra, hogy saját területein az elemi közbiztonságot fenntartsa. Annak érdekében, hogy a lakosság a termelőmunkáját folytatni tudja, a legszükségesebb áruforgalmat lebonyolíthassa, és a török haderővel szembeni szolgáltatásait teljesíthesse, az esetek jelentős részében saját magának kellett biztonságáról gon40

2 1 5 64-ben Végh Mihály főbíró házánál a templom közös használatáról végső soron egy tanácsi statútum döntött. Az eddigi idézetek között több olyan található, amelyek a városi tanács rendeletalkotását bizonyítják. 40

3 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1991. ill. 1996. 4Ü

4 IV. 1510. i/ 1640-1707. Töredékek, 27. 40

5 HORNYIK. János II. 1861. 39-72. 40

6 HORNYIK János 1861. II. 62. 40

7 HORNYIK János 1861. 11.64-72. 411

8 A gyakorta változó török hivatalnokok nem voltak következetesek a fegyverviselés engedélyezésében. Bekir egri pasa 1617-ben rendelte a jász településeknek: „Akár török legyön, akár rác legyön, akár magyar legyön, akármiféle nemzet legyön, ha tolvajok lösznek, hogyha elevenen meg nem foghatjátok, tehát az miképpön megölhetitek, megöljétek". Máskor pedig szigorúan tiltották a parasztok számára a fegyverviselést. HEGYI Klára 1976. 145-150.