Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
110 Iványosi-Szabó Tibor fordultak a debreceni ötvös céhhez szabályzatért. A felsoroltak értelmében tehát teljesen nyilvánvaló, hogy a hódoltság első szakaszában is folyamatosan működött a helyi bíráskodás. Viszont az is kétségtelen, hogy a hódoltság második szakaszában a török hatóság rákényszerült arra, hogy bizonyos felügyelet gyakorlása mellett lényegesen bővebb keretek között engedje működni a jogszolgáltatás terén a város tanácsát, és valójában csak a bírságpénz rájuk eső részének behajtására koncentrált. 39 3 Arra sincs adatunk, hogy a város potior földesurai, Wesselényi Ferenc nádor, majd Koháry István közvetlenül beavatkozott volna a bíróválasztásba, vagy a korábbiakhoz képest valamely módon korlátozta volna a tisztségviselők és a testületek hatáskörét. 3' 4 Tehát nem érthetünk tehát egyet Schwáb Mária - egyébként kiváló jogtörténeti feldolgozásában tett - azon megállapításával, hogy „A török a meghódítás előtti állapotokat semmibe sem vette, hanem teljesen saját törvényei és szokásai alapján rendezkedett be". Majd más helyen: a kádi távozása után „...a XVII. század elején a török visszaállította a városok önálló helyhatóságát." 3'" Egyébként ezeket az állításait több saját idézete is cáfolja. Például a XVI. század végén „A bíró feladata a kádi mellett a felek beidézése, vagy a törvény elé állítása volt: 'viteté az Kadiara üket Antal bíró urammal: az Kadia birságra irta üket.', továbbá a bizonyítási eljárás lefolytatása mindig 'warasunkbelj eskütt birak polgárok... jámbor személyök elöt löt ez dologh, azok elötth wallottak' a tanúk..." 39 6 Tehát kétségtelen, hogy a hódoltság első szakaszában is létezett és működött a mezőváros hivatali, bírói szervezete, a következő században pedig tovább fejlődött. Tehát a török hivatalnokok sosem tudták teljesen mellőzni a helyi önkormányzatok bírói közreműködését, ezért nem is számolták fel azokat. Az évtizedeken át korlátozott, vagy részben a kádi és a defterdár által gyakorolt hatás- és jogkörüket pedig nem a török hatalom adta vissza formálisan vagy informálisan, hanem részben a magyar állam és a megyerendszer kényszerítette a török hatóságot a magyar törvények figyelembe vételére, részben pedig a helyi önkormányzatok használták ki azokat a réseket, azokat a vákuumokat, amelyek a török katonai hatalom és igazgatás kudarcai nyomán keletkeztek. 19 7 Az viszont kétségtelen, hogy a kádi állandó jelenléte és tevékenysége révén a mezővárosi autonómia egyik sarkalatos pontja, az önálló jogszolgáltatás sérült leginkább a hódoltság első évtizedeiben. Bár nagyon kevés írott emlékünk maradt ezekből az évtizedekből, de ezek is egyértelművé teszik azt, hogy a szabálysértések és a kisebb vétkek ekkor is a bíró és a tanács elé kerültek. Ezt igazolja az egykori jegyzőkönyveket jegyzetelő Hornyik János következő megállapítása: „...felírások 39 3 HORNYIK János 1861. II. 151-158. ' , 4 A kalandornak bizonyuló Nyéki Gábor tevékenysége kérész éltü lett a városban. SCHWAB Mária 1939. 13. és 4. Mivel Schwáb Mária részletesen feldolgozta Kecskemét hódoltság alatti bíráskodását, itt csak vázlatosan ismertetjük azt. 3 % SCHWÁB Mária 1939. 18. 3, 7 Részletesen elemzi ezt a folyamatot MAKK AI László 1958. HEGYI Klára 1976. és SZAKÁLY Ferenc 1981.
