Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században

10 Iványosi-Szabó Tibor királyok, majd a királynék. Ezt a gyakorlatot elfogadták a várost zálogba vevő főurak, majd később a tényleges birtokjoghoz jutó földesurak, illetve a földesúri családok, akiknek az évenként járó pénzösszeget a kötelező ajándékokkal együtt a hódoltság ideje alatt is rendszeresen eljuttatták. Ezt az is indokolttá tette, hogy a birtokosok a várostól igen nagy távolságban laktak, a termények elszállítása körülményes lett volna. Az állandósuló pénzszűkében a hódoltság idején még következetesebben ragaszkodtak a szolgáltatások pénzbeli fizetéséhez.

2

1 A kisebb regálékból származó jövedelmek a királyi és a földesúri bevételeknek számottevő részét alkották. A falvakban és a mezővárosokban a kocsmák, mészárszékek, malmok stb. működtetése viszont komoly kiadásokkal, nehézségekkel járt volna, ezért az uralkodók sorra átengedték ennek gyakorlását az egyes földesuraknak, illetve önkormányzatoknak, és a summaadó összegébe számították be a várható jövedelmet. Az úgynevezett kisebb regálék között az egyik legfontosabb a piac és a vásártartás joga volt, amelynek megszerzése érdekében a települések igen komoly anyagi áldozatokra is hajlandóak voltak. Ezt Kecskemét legkésőbben már a XIV. század utolsó harmadában megszerezte, hisz 1393-ban ezen a tájegységen belül már közismertté váltak a kecskeméti vásárok, amelyeket Lőrinc nap táján tartottak."" Aligha kétséges, hogy már jóval ezt megelőzően megszerezte a város a hetenkénti piactartási jogokat. Érdemes utalni arra, hogy Kecskeméten át már a XIV. század végén jelentős áruforgalom bonyolódott le. Ennek vámolását a király, illetve királyné vámszedői végezték. Ez a forgalom biztosította a környező falvak és távolabbi tájegységek közötti árucserét, számottevően növelhette a városon belül a társadalmi munkamegosztás erősödését, és gazdasági vonzáskörzetének bővülését."' Hogy ez az útvám távolról sem volt jelentéktelen, az igazolja, hogy 1439-ben a város elzálogosítása során kiemelten szerepel, hogy az „simul cum tributo" (vámjával együtt) történt meg.

2

4 A környező mezővárosok már a XIV. században sorra elérték, hogy határaikat közösen birtokolták. Az egyik legkorábbi írásos emlékünk (1368) tanúskodik arról, hogy Cegléd, Kecskemét és Kőrös közösen birtokolta „Tulerdew"-t (tölgyerdőt), aminek emlékét a mai Talfája név őrzi. További birtokaira egy 1456-ból származó oklevél utal: Juhászegyház, Koldusegyház, Kolosegyház, Hetényegyház, Ballóság és Törökegyház ekkor már kétségtelenül Kecskemét határát képezte. Csődörhomoka (a mai Méntelek), Matkó, Köncsög, Agasegyháza, Borbásszállás a hódoltság elején még kun puszta volt, de az 1559. évi defterek szerint már kecskemétiek 2

1 HORNYIK János 1862. III. 1-69. 2

2 A Lőrinc napi vásárt 1463-ban említi a budai káptalan egyik jelentése. Később, amikor már a városnak több vásár tartására nyílt lehetősége, ezt nyári vásárnak hívták a helybeliek. MALYUSZ Elemér 1951. 3215. tétel. 2

3 Zsigmond király felesége. Borbála királynő 1415-ben utasította vámszedőit („tributi nostri in praefata Civitate nostra Kechkemeth"), hogy a városon átutazó szegedi polgárok áruit ne vámolják meg. HORNYIK János 1860. I. 199-201. 2

4 HORNYIK János 1860.1. 207-208.