Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv
422 Schön Mária Des ischt dr Damma, dea schittlid d Pflamma, dea klaubid s ' ziema, dea treit s ' huei and dea klei Spitzbua ißt älligi alluei. és ez a kis zsivány egyedül mind megeszi.) (Ez a nagyujj, ez lerázza a szilvát, ez összeszedi, ez hazaviszi, Imádkozáshoz összeteszik a kis kezeit: d Händla zemmatua and beatta. A kisfiúkat a férfiak kézfogással köszöntik: Gib mr a Patschhündle! (Adj pacsit!) A Patschhändle alaknál a Patschhändile még kedveskedőbb: Gib mr a Patschhändile! A szerbusz is régóta szava a gyermekekkel való kézfogásnak: Gib mal em Batschi en szerbusz! (Adj a bácsinak szerbuszt!) Ha a gyermeknek hasonló a keresztneve, mint a kezet nyújtó felnőttnek, akkor kis druszájának mondja: Szerbusz, drusszile! Búcsúzáskor szívesen integet (wenka). Mikor még nem tud késsel, villával enni, akkor „az apavillával eszik": mit dr Vattrsgabl eassa. Nyári melegben szeret vízben pancsikolni: pantscha /pflatscha. Első firkálmányai a Kribas-krabas, de az olvashatatlan írásnak is ez a neve, ha valaki nem tanul meg szépen ími, csak firkálni (ripsla). Örökmozgó lábaival rugdalódzik (stampfa), ezért ezeket a végtagjait meg az egész gyermeket is Stampfmak mondják (rugdalódzó): a kleis Stampfrle (kis örökmozgó), deanni kleini Stampfrla! (ezek a kicsi lábacskák!) Vastag „combikáit" a kövér baromfiéval hasonlítják össze, mikor a dicki Schlegala kifejezést mondják, amelynek azonban nincs pejoratív jelentése. Izgő-mozgó természetét ugyanazzal a wamslesch melléknévvel ill. a wamsla igével jellemzik, mint a kismacskákét, kiskutyákét. Először mászik (kreabia / kreabsla), majd óvatosan elkezd tipegni (, rammtäpprla), megteszi első lépéseit ( macht die eschti Schrittla). Ha megbotlott, a hoppá! / o jee! szóval jelezték neki, hogy észrevették. A hoppale / hoppasile / hoppaschtile! (hoppá / hoppáka!) indulatszóval vagy a már említett Tuar amali großala! mondattal biztatták, hogy álljon föl. Okosabb korában kissé kárörvendő módon figyelmeztették a várható balesetre: Ha elesel, majd fütyülsz! azaz sziszegsz, sírsz a fájdalomtól. (Du weascht pfaifa, wenn da fällscht!) Mikor vadul lógázta igampa) a lábait, rászóltak: Her auf mit deamm Gampa! Mikor már ura a mozgásának, akkor szívesen áll vagy jár lábujjhegyen (uf die Hoppazeah stau / laufa). A „hasikáját" (Tramma / Trammschile / Wämple) főleg akkor emlegették, mikor jóllakott: Ischt dei Trammschili (szó szerint: dobocska) vol? (Tele a pocikád?) Zaeig amali dei Wämp(i)le? (Muti csak a pocikád?) Mikor csecsemőként hasfájás gyötri, akkor a többes számú Bauchgremmana szót használják: hat Bauchgremmana. Kis feneke a Fidile. Kis és nagy dolgára az illedelmes beszédben nincs külön szó, csak a német köznyelvi alak nyelvjárási változata: branza és afiahra, valamint
