Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Mindennapok történelme a Jászkun-kerületben

Mindennapok történelme a Jászkun Kerületben 149 kötőnek kék liont. Pruszliknak kamuka selymet, réklinek kartont, ingvállnak patyolatot és gyolcsot. Kapott egy húszforintos tafota kötőt, több kendőt, és egy karton ágyterítőt. Anna ruházatát egy dupla sublatos ládában vitte, amit a félegyházi asztalosmester, Hegedűs György készített. A vasalt ládát kék színűre festették, és rézből készült díszítése volt. Maga a láda 24 forintba került. Mihalovits Apollónia a redemptus-nemes nótárius, Mihálovits Márton leánya 1824-ben ment férjhez. Számára tüllből varrattak főkötőt.'

2 A nemesek öltözködése még díszesebb és pompázóbb volt, mint a redemptusoké. A redemptusok ugyan mintaadónak tekintették a nemeseket, de az öltözködésüket nem mindenben követték. A két vezető társadalmi réteg között a kerületbeii föld tulajdonlásában nem lehetett különbség,

3

3 életmódjukban viszont kimutathatók az eltérések. A lakáskörülmények mellett feltűnő az öltözködésbeli és a neveltetésbeli különbség. A nemesek gyermekei - néhány évig a lányok is - a házasságkötés előtt valahol a kerületeken kívüli városban tanultak. A redemptusok leányai és a nemes kisasszonyok között kialakult életmódbeli, viselkedésbeli különbségeket az idegenben eltöltött tanulóévek nagymértékben befolyásolták. Az otthon maradt gyermekek szüleik mintáját követték, s elsősorban a háztartási és földművelési tudnivalókat sajátították el. Az idegenben történő iskoláztatás a fiúk esetében tanítóságra, prókátorságra, hivatalviselésre képesített, a lányok táncolni, rajzolni, kézimunkázni tanultak. A fiúk zenei tanulmánya a hegedűre, a lányoké a klavírra, a zongorára terjedt ki. Kenéz Ágnes 1841-ben ment férjhez. Apja túrkevei redemptus-nemes volt, de korai halála miatt Ágnes ügyeit a gyámja intézte, aki 1830—36-ig Pestre küldte egy nevelőintézetbe/

1 A férjhez adandó leány ruházkodásában kimutatható a pesti társasági élet és a szűkebb nagykunsági környezet hatása. 1840-ben kezdtek készülődni a kiházasítására, s egy egész vég ramburgergyolcsot vásároltak 75 forintért. A nemes kisasszony számára nem ládát vettek, hanem jövendőbeli életmódjához igazodva 60 forintért egy „gardropot", azaz szekrényt. Ruhatárához több báli ruha, kalapok, kesztyűk, keszkenők, ékszerek tartoztak. Az esküvőt megelőző évben 543 forint és 20 krajcárt költöttek Ágnes ruháira és azok tartozékaira. Természetesen számára is elkészítették az ágybelieket, amihez tollat, pelyhet vásároltak. Kenéz János, Ágnes testvére szintén idegenben - Szarvason, Lőcsén, Késmárkon és Patakon (Sárospatak) - tanult. János öltözködése - bekecs, lajbi, posztó nadrág, kék posztó köpeny - mégis inkább a túrkevei szokásokhoz igazodott. A gazdagságát az mutatja, hogy gatyája nem házivászonból, hanem gyolcsból készült. 5

2 BKML. Kf. lt. Lad. 88. Cs. 3. Sz. 4/1823. 5

3 A Jászkun Kerületben a kerület határain belül nem lehetett nemesi birtok, hiszen a kerület teljes területe a redempcióban megváltott föld volt. Ezért, ha a nemesnek földbirtoka volt a Jászkun Kerületben, az a birtok csak redemptus birtok lehetett. A nemesi birtok mindenkor a Jászkun Kerületen kívül feküdt. 5

4 SZML. Túrkeve It. Rsz. 1642. Ns. Kenéz árvák számadása.