Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Wicker Erika: A XVII. századi adai kincslelet halántékdísz-fülbevalópárjai
A XVII. századi adai kincslelet halántékdísz-fülbevalópárjai 67 Minden korongos fülbevaló előlapján egy központi díszítmény körül hasonló díszek vannak: az Al-Dunától délre kizárólag félgömb (5-6 db); északra viszont mindig áttört rozettagúlák (5-7 db), melyeket sugarasan elhelyezett, gömbdíszes, a peremhengerekhez hasonló hengerek választanak el egymástól. Az előoldal hengerdíszei a XVI-XVII. századinak meghatározott koszovói-szerbiai korongos fülbevalók (Novo Brdo, Pec) előlapjának díszítőelemeként is jelen vannak. Többnyire azonban azokat a XVII. századra keltezett példányokat jellemzik, melyek az AlDunától északra kerültek elő. A fülbevalókon kívül ékszerek ilyen hengerdíszítése nemigen fordul elő: mindössze az adai lelet három, és a Magyar Nemzeti Múzeum ismeretlen lelőhelyü, az adaiakkal gyakorlatilag teljesen megegyező melltüjén találtam hasonló motívumot.'* Akárhonnan származnak is a korongos fülbevalók, alakjuk szinte egyforma, használatuk módja pedig teljesen megegyezik. Az ékszertestek korong alakja csak a karika csatlakozásánál törik meg ritkábban egyenesen, túlnyomórészt homorú ívben (kivétel ismét csak a koszovói Novo brdoi példány, melynek felső bevágása ék alakú). Az azonban csak az Al-Dunától északra előkerült fülbevalók sajátsága, hogy a fülbevalótest és a karika csatlakozásának ívelt kivágását - a bánáti kivételével - két fél rozettából álló áttört gömb díszíti, s az ív felső részét alkotó pánt közepén gömbfészek ül. Érdekes viszont, hogy az adaiakhoz leginkább hasonlító Tomasevac/tamáslakai példányon csak félgömbformára hajlított rozetta van. A korongos fülbevalók (és a félhold alakúak is) egységesek abban, hogy mindegyikük karikája visszapödrött, azaz ezeket az ékszereket fülbe szúrva nem hordhatták. Használatuk módjára az egyik grguri és az ismeretlen lelőhelyü lakat alakú pár utal, melyek tagjait díszes, fémsodronyos pántok kapcsolták össze. Biztosra vehető, hogy hasonló pántok tartoztak minden ilyen fülbevalópárhoz: ezek feltehetően textilcsíkok lehettek, melyek azóta elporladtak, az összegyűjtött családi kincsek - vagy a kereskedői készletek - közé pedig nyilván egyáltalán nem tették be őket. Az ily módon nem ténylegesen fülbevalóként, hanem halántékdíszként szolgáló ékszerek használata a Balkán-félszigeten és a Kárpát-medencében a korábbi viselet megváltozását jelezheti. Míg a tüzáródású karikás fülbevalókat szabadon hagyott fülbe szúrják, a textilcsíkra vagy közvetlenül a kendőre, fejdíszre varrt fülbevalók azt sugallják, hogy a fülrész immár be volt takarva. A visszapödrött karikájú - bár a korongosoktól eltérő alakú és díszítésű - függők Macedóniában már a XIV. században megjelennek. Mivel pedig Macedóniát 137l-re lényegében teljesen elfoglalták a törökök, logikus lehet e viseletnek itteni megjelenését a török hódítással összekapcsolni. (Annál is inkább, mivel az ily módon rögzített, halántékdísznek használt ékszerek divatja a mai napig is él Belső-Ázsia és Észak-Afrika elsősorban a muszlim vallású, hagyományos öltözetű lakossága 6 8 GERELYES Ibolya 1994. 46., 69. és 26. kép; WICKER Erika 2005. 3.; UŐ2008. 111.
