Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Wicker Erika: A XVII. századi adai kincslelet halántékdísz-fülbevalópárjai

54 Wicker Erika umba.' Kérdéses ugyanakkor, hogy a Makón, a Marospart oldalában talált XVII. századi fülbevalópár eredetileg kincslelet része volt-e, vagy temetőből származik.

I

x Bár az adai lelet is véletlenül került elő, találójának pontos visszaemlékezése alapján viszonylag jól rekonstruálhatók előkerülésének körülményei. Hasonlóan egyes fenti kincsleletekhez, az adai ékszerek is edényben voltak, ám nem egyetlen kerámiában, hanem három fémedényben. A tényleges tárolóedény egy lapított gömb alakú, széles, kerek fenekű és széles, kerek szájnyílású üstféle volt, melyben az ezüsttárgyak „szépen sorba (voltak - WE) rakva egymásra, így könnyen elfért még az a nagyszámú is ami benne volt. " Ráadásul még ez az „üstszerű edény két kalapra, vagy mélyebb tányérra hasonlítható 'burokba' volt beágyazva, oly formán, hogy a tányérok belső átmérője megegyezett az üstszerű edény külső átmérőjével, így ha alulról és felülről ráillesztették, két összeborított tányér alakjára emlékeztetett, aminek belsejében szorosan állt az ékszerekkel teli üstszerűség. "

I

9 Az ily módon gondosan védett kincslelet az alábbi ezüsttárgyakból állt: két korongos fülbevalópár, két pár és egy külön melltű, 19 díszes rezgőtü, melyek tűjét valószínűleg a könnyebb tárolás érdekében hajlították középen vissza,

2

0 továbbá két gyűrű, három pár - a többi ékszer stílusától meglehetősen elütő - mentekapocs és 92 különböző típusú gomb.

2

1 KÖRNYÉKBELI KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSEK Hasonló kincsleletek feldolgozásakor mindig felmerül a kérdés, hogy egykori tulajdonosa melyik környékbeli településen lakhatott. Az adai lelet ilyenforma kutatását több tényező is megnehezíti. Először is Ada határa régészetileg csak kevéssé kutatott; az ismert lelőhelyek, leletek - köztük a 2209 db, többnyire XV. szá1

7 GERELYES Ibolya 1994. 44-45.; „A baltonyai lelet éremanyagának - illetve természetesen nemcsak annak valóban csak egy részét váltotta meg a MNM Éremtára, azonban máig rendelkezésre állnak azok, az érmek pontos meghatározását tartalmazó listák, amelyek a múzeumba előzetes becslésre bekerült leletekről készültek. A battonyai esetben az 1684-es záró-veret évszám tehát nem tekinthető bizonytalannak. " Részlet Gerelyes Ibolyának Wicker Erika „Rácok és vlahok a hódoltság kori Észak-Bácskában" c. PhD-disszertációjához írt opponensi véleményéből. Az adatot ezúton is köszönöm.; WICKER Erika 2008. 107-108. 1

8 GERELYES Ibolya 1994. 45. és 24/a kép; A képek jegyzékében a datálást a XVII. század végére pontosítja. Uo. 68.; WICKER Erika 2005. 10., 37., VI. t. 37.; Uő 2008. 110-111. " Vastag János szíves írásbeli közlése, melyet ezúton is köszönök, a találóval, Tormás Istvánnal való közelmúltbeli beszélgetésén alapszik. 0 Hasonló következtetést jelez a zentai múzeum kiállításvezetője: „A hajtűk a szállítás könnyebbsége miatt vannak meggörbítve. " SZEKERES László 1976. 32. 2

1 A zentai múzeumban az edényekkel együtt 131 tárgyat találtunk. Kérésemre Vastag János adai újságíró a közelmúltban újra felkereste Tormás Istvánt, a lelet találóját. Leveléből idézek: „Az áll, hogy a megtaláló elajándékozott 7-8 darabot, főleg nagyobb gombokat, fölbevalót, de amikor megtudták, hogy a múzeum emberei kijönnek hozzájuk az ékszerek kapcsán, a feleség mindenkitől visszakérte - és vissza is kapta - az odaajándékozott darabokat. Állítják, hogy a múzeumnak hiánytalanul átadták a megtalált leletet. Ma már nem emlékeznek a pontos számra, de szerintük 190 körül volt. Abban biztosak, hogy 2 pár fülbevaló, 19 darab hajtű (egy törött tűvel), egy diadém, és még sok különféle gomb stb. volt. Ami hiányzik, az a diadémből kiszedett drágakövek, amit még a traktorállomáson szedtek ki és roppantottak szét, mert a szivárvány minden színében pompázott. " Ha a találó mégis jól emlékszik, akkor 50-60 tárgy hiányzik. „Diadém "-nak a keresztes melltüt vélte.