Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Wicker Erika: A XVII. századi adai kincslelet halántékdísz-fülbevalópárjai

CUMANIA 24., Kecskemét, 2009 51 WICKER ERIKA A XVII. SZÁZADI AD AI KINCSLELET HALÁNTÉKDÍSZr-FÜLBEVALÓPÁRJAI

1 A KINCSLELET 1966 márciusában egy szombati napon az adai határban, a településtől északészaknyugatra, a Tornyos, Topolya és Csantavér felé vezető, a helybeliek által Nagy útnak nevezett részen olyan sártenger alakult ki, hogy - mint minden évben, - ez alkalommal is munkagépek hozták rendbe az utat. Amikor Tormás István, a tárcsával felszerelt traktor vezetője „fura csikorgó hangot hallott a traktor alól", nem mutatott különösebb érdeklődést, hiszen máskor is előfordult, hogy munka közben valamilyen fémtárgyat fordított ki a földből. Bár látta, hogy a traktor egy „edényszerűséget" emelt ki, és végig is karcolta, csak hétfőn vette közelebbről szemügyre az első pillantásra „tankelhárító akná"-m emlékeztető leletet. Ahogy erre csaknem négy évtizeddel később visszaemlékezett, ekkor „látta, hogy két tányérszerű edény egymásra van borítva, természetesen földdel, sátrai telítve. Amikor szétvette, akkor esett ki belőle egy fémdoboz (kerek, üstszerű edény - WE), amiben pedig kisebb-nagyobb, patinás, itt-ott csillogó tárgyak voltak. " Közülük néhányat kollégái között szétosztott. Az akkor éppen a nyolcadik osztály befejezésén fáradozó Tonnás elmesélte kalandját tanárának, Várkonyi Istvánnak, aki azonnal értesítette a leletről Tripolszki Gézát, a zentai (Senta, SCG) múzeum akkori igazgatóját. így szerzett tudomást a tárgyakról Szekeres László, a szabadkai (Subotica, SCG) múzeum régésze, aki szerint „ rendkívül jelentős és értékes leletről van szó. [...] nagyon gazdag mind mennyiségben, mind az ékszerek típusát illetően. Ennek és annak ellenére, hogy a lelet ma is látható a zentai múzeum állandó kiállításán,

1 semmilyen érdeklődést nem keltett a kincsleleteket egyébként szívesen feldolgozó szerbiai szakemberek körében. 1 Az e típusú ékszereket karikazáródásuknál fogva nem hordhatták fülben, hanem pántra vagy fejfedőre erősítve, így ténylegesen nem nevezhetők fülbevalóknak. WICKER Erika 2005. 37-38.; Mivel azonban a szakirodalom ezt az elnevezést használja, e tanulmányban az esetek többségében maradok ennél. : A lelet előkerüléséről csak egy korabeli, majd jó 35 évvel később két másik újságcikk tudósított. Zagonetni nakit iz Ade. Vjesnik u Srijedu 1967. 19. sz. 6., VASTAG János 2003., uő 2005; Az információk és idézetek ezekből származnak. 3 Az adai leletre Balogh Csilla (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) hívta fel a figyelmemet, amit ezúton ismét köszönök neki.