Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv
A hajósi sváb gyermeknyelv 429 ben keresztbe rakatták a gyermekkel a lábait. A hajósi gyermekimák (Gibeattla / Kendrgibeattla) többnyire táj nyelviek. Az álmatlanságban szenvedő gyermekre vagy ráimádkoztak a „három legfőbb névvel" (mit die drai heckschti Nama), vagyis az Atyaisten, a Fiúisten és a Szentlélekisten nevében ( Gott Vattr, Gott Su, Gott heilagr Geist) - vagy az ágy alá mászva megkeresték a nyugalmát (d Ruah suachd). A ráimádkozást jelentő főnév az egyházi szóhasználatban szokásos Seaga (áldás). Ráimádkozott: hat en Seaga gseit (szó szerint: áldást mondott). Azonban a Seaga igei alakja, a seanga, kizárólag a népi gyógyászat szókincsébe tartozik: ráimádkozik, ráolvas. Akihez a fohász szólt, az lehetett a keresztény világból a Jézuskán és az őrangyalon kívül az Atyaisten, a Fiúisten és a Szentlélekisten. Másrészt a pogány időket idézve egy fekete holló ( schwarzer Krapp, valószínűleg a germán főisten, Wodan hírnöke) vagy az éj úrasszonya ( Nachtfrau), egy titokzatos szent szűz ( heilige Jungfrau(Ez utóbbi két név alatt minden valószínűség szerint Wodan felesége, Freya rejtőzik, aki a magyaroknál leginkább Holle anyó néven ismert. A hajósiak, ha nevet adtak neki, akkor Frau Roslnak nevezték: Roza úrnő vagy gyakran csúfolva Roza nyanya értelemben.) 2 1 A GYERMEKBETEGSÉGEK SZÓKINCSE A járványos betegségek elnevezése részben más, mint a német köznyelvben. Például a kanyaró a Riesl, a skarlát a Schalach, a himlő a többes számú Blatra (ami hólyagokat jelent): Blatra setza (himlő ellen oltani), s Blatrasetza (himlőoltás). E betegségek gyógyítása meleggel történt. Mint a felnőttet, a gyermeket is zsákba kötve a meleg kemencébe rakták a kenyérsütés után. A szamárköhögés, mint a magyarban, Eslhuaschta, de mondták „kék köhögésnek" is (blaa Huaschta) az erős köhögéstől elkékülő bőrszín miatt. Leküzdésére egy másfél-két méter hosszú, széles kék szalagot (blas Mäschle) kötött a keresztanya a templomi hordozható Szűz Mária-szoborra vagy a gyermek bölcsőjére, de kötötték a gyermek nyakára is. Úgy képzelték, a félelmetes torokgyíkot - neve csak torokfájás ( Halsweh) - a kígyó vedlett bőrével (Atrabalg) éjszakára a nyak köré tekerve meg lehet gyógyítani ugyanúgy, mint a közönséges torokfájást. Ecsetelték is petróleumba mártott libatollal. Rettegett volt a frász (Fraß) is. Ellene frászcédulák ( Fraßzeadl) voltak forgalomban, amiket a gyermekre tettek, vagy elolvasták fölötte. A fejletlen és nem fejlődő, ebagos gyermekről azt mondták, hogy „rajta van az ópapabetegség": hat dr Altvattr vagy hat d Altvattrkranked. Többnyire átdugták a 21 1 A fekete hollóról, az éjasszonyról és a szent szűzről írtakat ld. a Gyermekijesztőknél. 2 1 SCHÖN Mária 2006.
