Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv
A hajósi sváb gyermeknyelv 425 makt sei. (Nyelvérzékem szerint a kendsmakt már melléknévvé vált, mint a testvérek szó is: sie seand iahri drui gschwischtreg - hárman vannak testvérek). Mikor látták, hogy nagyon beteg a gyerek, szokás volt a halotti ruhát (Totahemmed/ Totahemmidle) megvarratni. Ez egy fehér ruhácska volt kék szalaggal Ha a gyerek mégis életben maradt, a ruhát a szegényeknek elajándékozták. Különös esetként máig beszélik, hogy egy gyermek kimosott halotti ruhácskája eltűnt a szárító kötélről, és a gyermek meggyógyult. - Testvérem mindig olyan kicsi és csenevész és kék volt. Mindig attól féltek, hogy meghal. Elkészítették neki a halottas ingecskét, kimosták és éjszakára kiakasztották száradni. Reggel megy ki a nagyanyám, hát nem látja a kötélen a kisinget. Kereste a szomszédban, máshol is, de nem került elő. Akkor azt mondták, azért nem halt meg ez a kisfiú, mert ellopták a halottas ingét. De csak feküdt benn a bölcsőben megkékülve. Akkor azt tanácsolták, tegyék be a kenyérsütés után a kemencébe. Mikor aztán a nagymamám kenyeret sütött, akkor rátették a sütőlapátra, és betették a kemencébe, jó középig betolták Gott Vattr!, kivették gyorsan, újra be Gott Su!, kivették és harmadszor is be Gott Heilagr Geist! és kivették. Ezt tanácsolták, hátha jobb lesz, és jobb lett. AZ ÉTKEZÉS SZÓKINCSE Ha az édesanya tehette, évekig szoptatta gyermekét. Néha a szopáshoz már maga vitte édesanyjához a kis sámlit (Schammrle), és mondta: Titti trenka (cicit kérek). Csúf dolog volt, mikor a férjétől az anyjához hazamenekülő iijú menyecskét is így csúfolták: „hazament cicit szopni" (ischt huei zu dr Muattr die Titti trenka). A Titte az anyamell gyermeki szava. A szopós gyermek a trenkids Kend vagy seigids Kend. Szopizni: seiga, szopiztatni: s Kend trenka / seiga lau. Ha elapadt az anya teje, más anyával is megszoptatták ( sie seand mit am Kend die seiga ganga). Minden anya erre persze nem volt kapható. A tejet cumisüvegben (Tuttlflascha / Tuttlglas) kapta a kicsi. Ha szépen kigömbölyödött, olyan lett, mint a Tuttlsack (duda). Nagy gondot jelentett a leszoktatás ( Vatwina). Ha nem volt elegendő az, hogy az anya letakarta mellét, akkor kefét dugott a melléhez, amitől a kicsi megijedt. Hajóson is megtették, hogy a bimbókat bekenték valami keserű anyaggal, sós mézzel vagy csibekakival, hogy a gyermek megundorodjon tőle. Kisujja szopásáról is hasonló módon igyekeztek leszoktatni. Az első étele a „grízpapi" volt, a Griasmuas vagy röviden csak Muasile. Olcsó étel, laktató, hamar kész, és hamar „dundira nőttek" tőle a kicsik, úgyhogy megfeleltek az egészséges kisgyermekről alkotott szülői elképzelésnek. Az étel a Pappe (papi), igei változata pappa (papizni) vagy kedveskedőbben pappala (papikázni). Az ételek közül kevésnek van gyermeknyelvi változata. A sütike a Tschetsche (se jelentése, se kiejtése nem azonos a csecse jelentésű tschetsche melléknévvel) vagy
