Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv

418 Schön Mária Jó van, ischt guat, kalap ischt Huat, sipcka ischt Kappa and papucs ischt Schlappa. A mozgásos játékok is a születés után azonnal megkezdődnek. A legkisebbeket a felnőttek karjukba veszik (5 Kendpfalta), úgy ringatják (uf am Arm schuckala), ölben vagy a földön tácoltatják tinzidinzi damma vagy hoppajdinzi damma. És ugráltatják: hoppajdini hopp hopp hopp; és hopp da Galopp hopp da Galopp lopp lopp lopp; és hups Pfetrli hups. Aztán a térdükön hintáztatják rettettette / retzetzetze vagy a lábfejen trallallalla; hátukon viszik gräzi grazi mote; megcsiklandozzák kribas krabas Hennafuaß', leguggoltatják huschuschír, tapsoltatják patschi patschi Händala. Egyéves kortól már szereti a gyermek, ha kergetik. A kisfiút a Hebad'a! vagy megtoldva még egy igei szinonimával a Hebad'a, fangad'a! (Fogják meg!) felkiáltással bírják játékos menekülésre, a kislányt a Hebid se! ill. a Hebid se, fangid se! alakkal. Ugyancsak kedveli a kukucs-játékot. A felnőtt eleinte csak a szemét takarja be a gyermek elől, később már el is bújik valami akadály mögé, ahonnan előkukkantva a keresés meg a megtalálás mondatát is egy személyben rikkantja: Knkutsch! Da da da da. A nyelvjárásból hiányzik az altató, a lovagoltató, hintáztató, táncoltató, a körjáték, hidasjáték, hangutánzás, kiszámoló stb. fogalma, miközben természetesen ezek a játékok jelen voltak a hajósi gyermekek életében is. Már nagyobb korban biztos minden gyermek lemaradt „egy nagy utazásról". A szülők a gyermek nyaggatására úgy tettek, mintha elvinnék magukkal a határba vagy a nagyvárosba. Kosárba ültették, és azt egy vékony madzaggal a saroglyához kötötték. Aztán a lovak közé csaptak, a madzag elszakadt, és a gyermek ottmaradt. Ez a motívum beépült egy hajósi mesébe is, ami a világjáró Jancsikáról (Hansile) szól, aki így aztán gyalogosan vágott neki a nagy útnak Miskén át Kalocsára, majd végül még a mennyországba is. A TESTRÉSZEK SZÓKINCSE Valószínűleg igen régi északi szépségideál a szőke hajú és kék szemű ember. A hajósiak azt tartották szép gyermeknek, akinek a haja szőke, a szeme kék, testalkata dundika és arca pirospozsgás. A soványság helyett az erőtől és egészségtől duzzadó testet látták szépnek: D Schiahaeit guckid van die Hemmidiarml raus. (A szépség az ingujj alól kandikál elő.) A jó erős karú és lábú lányokat értékelték, akik jól bírták a munkát.