Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv

412 Schön Mária aztán majd jobban hallasz!) I stutz diar d Nägl weack! (Meglátod, levágom a körmödet!) Glai neamm i di bem Schaupa! (Mindjárt megrángatom a varkocsod!) Voltak olyan gyerekek is, de csak kevesen, akik visszaszájaltak a felnőtteknek (protzmaula / maula). A nagyszájú gyereket (és felnőttet) így szidták el: Du großgoschagr Siach! (Te nagypofájú alak!) Vagy így mordultak rá: Wenn da jetz bald dei (großa) Goscha itt zuadruckscht / hältscht, nach weascht eappis valeaba. (Ha azonnal be nem fogod a (nagy) pofád, meglátod, mi lesz.) A gyermek megfenyegetése nem volt üres szólam, mert azelőtt hamar eljárt a felnőttek keze. A szidást hamar követte egy jól elcsattanó pofon: Miadl, du Hand! And scha wiedr ueis dana ghätt em Kopf. (Marcsa, te kutya! Es már csattant is az ember fején.) - Wia sie d Kendr gstrafid haud? Ghana haud se s ' mit am Steacka au. S Jippli glupft, bugyi seand kueini gsei, ga gwies no, nauf ufs Fiedla, ha, mit dr Ruat. (Hogy hogy büntették meg a gyerekeket? Megverték őket bottal is. Fölemelték a szoknyákat, bugyi nem volt, jóhogy, rá a fenékre, bizony, a vesszővel.) - Az elfenekelés (ufs Fidla haud) nemcsak fájdalmas, hanem megszégyenítő is volt. A verés eszköze lehetett a vessző (Wied/Ruat), a bot (Steacka, Stock), a nadrágszíj (Hosariama), a bikacsök (Wickatschick - az összetett szó egésze átvétel a magyar nyelvből), az ustor (Paitsch), a fakanál (KohleffT), a Bettsteacka, amivel az ágy bevetésekor a dunyhát simították szép egyenletesre, és melynek végén néha ólomdarab is volt, - vagy történhetett vízben áztatott kötéllel (eigwaeichta Strick), aminek a nyomán a testen kék-zöld foltok lettek (lautr blai Mälr), vagy vastag hurkák (dicki Wischt) keletkeztek. Du weascht fassa, wenn i di kriag. (Ha elkaplak, lesz nemulass!) A Mikulás, de inkább a krampusz virgáccsal (Ruat) püfölt. De büntetés lehetett a vacsora megtagadása is: Watt, heit frischt itt! (Megállj, máma nem zabálsz!) Her auf and stand auf, abr z 'nacht eassa wearad'r itta! Nach ha ma messa niedrliega so. (Hagyd abba és állj föl, de vacsorázni nem fogtok. Hát, akkor úgy kellett lefeküdnünk.) A verés szavai: schla, (va)haua, (a)sohla (a talp jelentésű Sohla van benne), priegla (szó szerint: megbotoz), (va)niegla, nischtra, vaklopfa (elpüföl), vadengla (a kaszakalapálás igéjéből: denglá), kriaga (kap), fassa (kikap). / han 'a guat gniegled. (Jól elnáspágoltam.) Dea han i gschaeid vaklopfed! (Rendesen elkalapáltam!) Az iskolában is fegyelmezték a rosszalkodókat. - Jamal ha ma körmös kriat, iamal ha ma sima kriat, abr nu wemma 's vadianid haud. (Néha körmöst kaptunk, néha simát - tenyeres -, de csak ha megérdemeltük.) A magyar szavakból látható, hogy családi körben nem élt ez a büntetésnem, ezért is nincsenek rá sváb szavak. Kukoricára is térdepeltették őket (uf d Kukrutzakeanna knuila lau). Jól jártak a lányok, mert bő szoknyáikat a térdük alá gyömöszölhették, vagy a szoknyák alatt rá se térdeltek. Már felnőttként általában jogosnak ítélték az otthoni és az iskolai büntetéseket: Schad, was drneabrt na ganga ischt. (Kár azért, ami mellé ment.) A bocsánatkérés szavait a felnőttek többsége nem tanította meg a gyermekeknek. Nem voltak általánosan hallhatók az ilyesféle mondatok: Tuar Vazaiheng bitta