Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv
398 Schön Mária mondta: Tegyél valami szentelményt a kocsiba, akkor nem lesznek úrrá fölötte a boszorkányok. Tuar eappis Gwiehis nei, nach kan niamrd driabrt hearg gau. Akkor tettem be szentelményt, és onnantól már nem féltem. - A hajósi bölcsőkre ráfestett kétféle jelkép is védő szerepet töltött be a boszorkányok ellen. A bölcső végén középen nagybetűkkel elhelyezett IHS krisztusi jelkép mellett kétoldalt egy-egy pentagram, amit a hajósiak „csillagkeresztnek" (Steannakreuz) vagy gyakrabban „boszorkánykeresztnek" (Hexakreuz) neveztek, amit az ecset fölemelése nélkül egyetlen vonalvezetéssel rajzoltak meg. Az asztalos már a bölcső készítésekor ráfestette. Ezt otthon átrajzolhatták még szentelt fokhagymával is, hogy hatásosabb legyen. A kisgyerek bölcsőjét üresen ringatni a hajósiak hite szerint sem szabad, nehogy meghaljon a gyermek. A boszorkányok különösen a keresztelő előtt voltak veszélyesek, megigézték vagy megrontották a gyermeket (d Hexa hand s Kend bschria / vahext / vatau). Ez volt egyik oka annak, hogy a keresztelőt (Taufa) általában egy-két nappal a születés után már megtartották. De volt, akit születése után még aznap vittek keresztelni. Azért olyan sietve, hogy föltétlenül angyalka lehessen. (Dramm hand sie 's teift, daß a Engili ischt.) Életképességét a keresztelő alatt a hangjából próbálták megítélni. - Miközben a pap a gyermek fejére önti a vizet, ha azt mondja ná-ná, akkor meg fog halni, ha azt mondja á-á, akkor erős lesz, megmarad. - Igen féltették a szülő asszonyt és kisgyermekét a szemmelveréstől (Bschraia) is. Részben ezért alakult ki az a szokás, hogy három héten át nem mehetett ki gyermekével a házból, és a vendégek látogatásának se örültek. Néha még nagymamák sem merték megnézni a kis unokájukat a keresztelő előtt. A kismama első útja a templomba kellett hogy vezessen Szent Anna napján, kedden, mert ő a nagy segítő ( Anna ist die große Helferin), de nevezték Anna anyának is ( Muattr Anna). Az emberek nézésétől később is féltették a gyermekeket. 2006-ban nagy kő esett le a nagymama és a dédmama szívéről, mikor hallották, hogy az egyéves (déd)unokát nem viszik ki a szülők a vásárba. A másik oka a mielőbbi keresztelésnek a gyakori gyermekhalandóság volt. A XX. század közepéig rettegett torokgyíknak (Halskranked) annyi gyermek esett áldozatul, hogy a temetőben egy külön parcellát (Kendrkiarchhof) kellett kialakítani. Az élve született, de életképtelen gyermeket a szülést követően megkeresztelte a bábaasszony vagy valamelyik segédkező asszony. Ez volt a Frauatauf (szó szerint: asszonykeresztelés). A kis újszülött ilyenkor Ádám ill. Éva nevét kapta. Példának egy beírás a plébániai anyakönyvben 1942. május 8-án: „A bába keresztelte." És mellette az Ádám név és nem a pap, hanem a bába neve, a pap aláírása hiányzik. A kislányoknak a fiilét a bába szúrta át minél előbb, és fehér cérnát fűzött bele (en waißa Fada nei tu a). Keresztanyának (Taufgotta) nagy általánosságban barátnők kérték fel egymást. De bárkit kértek föl, annak nemet nem szabadott mondania. Keresztapa (Taufgette) az lett, akihez a keresztmama férjhez ment. A kisfiúkat is mindig lányok vagy asszonyok tartották a keresztvíz alá.
