Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv
396 Schön Mária háziak. Ha sok gyerek volt a családban, aszalókosárnyi gyermekről beszéltek: en Heflkaarb vol Kendr. Általában azonban a '20-as évekig az emberek abban egyetértettek, hogy egy gyermek nem gyermek, csak a két gyerek egy gyerek: Uei Kend ischt kuei Kend, zwaei Kendr ischt uei Kend. Mondták másképp is: Uei Kend ischt kuei Kend, zwaei seand zwaei and drui seand scha meh. (Egy gyerek nem gyerek, kettő az kettő és három már több.) A harmadik gyerek tehát már többnek számított vagy esetleg egy egész nyájnak / csordának: Drui Kendr ischa meh. / Drui ischa a Halt. A sokadik szülött a hajósiak szerint nagy élniakarással született, akinek nem volt kedve meghalni, hanem maradni akar: Ez már meglátta a rakást (mármint a gyerekrakást), ez már nem fog elmenni. (Des hat scha dr Haufa gsiah, des gaht nemme.) Az egyke: a ueizigs Kend. A gyermekek számának születésébe sokszor a nagyszülők is intenzíven beleavatkoztak. Ha volt már kisfiú és kislány, akkor egy rigmussal figyelmeztették a házaspárt: A Mädli and an Bua, nach spiarrt ma d Tir zua. (Egy legény meg egy lányka, utána az ajtó bezárva.) A fiatal házaspárnak adott anyai tanács már az egykézés vagy a „kettőke" felé mutat. Különösen akkor, ha először kislányok születtek, vagy kisfiúk nem is születtek, olyankor igen tudtak fintorogni a „húgyosokra" 0Saeichrana). A szülők néha tréfával ütötték el a rosszkedvet: Majd teszünk egy paprikát arra a helyre, lesz akkor nekünk is kisfiúnk. ( Nach teamma dott na a Paprick, nach ha ma a Biahle.) A szomszédok is besegítettek a békítgetésbe: Majd megnőnek a lányok, és hoznak fiúkat a házba. (D Mädla brengid ja Buba ens Haus.) Jobban örültek a kisfiúknak, hiszen továbbviszik a nevet: Wa mueisch 'n?! A Biable! Dea fiahrt ja dr Nama waitr! (Mit képzelsz? Fiúcska! Továbbviszi a nevet!) Amely házban csupa lány születik, ott „lányszerencse van" (sie baud a Mädlaglick), ahol csupa fiú, ott „fiúszerencse" (sie haud a Buabag/ick). Az 1920-as évekig annyi gyermek volt, hogy jutott szolgálónak, kisbéresnek az összes környékbeli német faluba. Az egykéző és gazdag Vaskút és Gara ezért ragasztotta Hajósra a Zigldorf csúfnevet, ami jól fialó falut jelent (a guata Zigl = jól fialó anyakoca). Attól kezdve Hajóson is csak egy vagy két gyermek lett kívánatos, és ez a folyamat máig tart. A családnak sokszor elege lehetett a gyerekzsivajból. Erre utal a Huat, Wuat, Wuascht és a Hausstaub pejoratív jelentése, amit a gyerekhadra, gyerekseregre használtak. Ilyen jellegű mondatokban fordul elő a berzenkedés: Liabr en Sack vol Fleh wia dia Huat. Heit ha ma en Wuascht baianand ghättl (Inkább egy zsák bolha, mint egy ilyen banda. Máma megint itt volt az egész siserehad!) Hat, miar haud ja au wiedr d Huat. Des Volk. (Hát, már megint itt a gyereksereglet, ez a népség.) A Hausstaub szó szerint „házi port" jelent. Ha a nagyszülőknek nehezükre estek a gyerekek (laschtigi Kendr), megkönnyebbülten sóhajtottak föl, mikor „a házipor eltávozott a házból": Dr Hausstaub ischt wiedr us am Haus.
