Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)
370 Bereznai Zsuzsanna A szállás és a ruházkodás A második gazda tanyáján is csak a kommenciós házaspár lakott benn a tanyaházban, egy cselédszobában, de a legény korú kisbéres itt is az istállóban hált, a Hemmlbettben, azaz az 'égi ágyban'. A legénykét ruhával és cipővel az édesanyja látta el. A szolgálat ideje alatt elkopott a lábbelije. Ekkor a gazdáék hozattak bocskort Bajáról, a piacról, de az árát levonták a béréből. Étkezés Reggelire volt túró, tej, kenyér, főtt vagy sült krumpli. Én mindennap ettem tejet, tejbe aprítottam kenyeret, vagy beleaprítottam a sült krumplit a tejbe, és úgy kanalaztam. Egy lábas tejet elém tettek. Ilyen lettem el Tizennégy éves koromba ' már ötvenhat kiló voltam! Ebédre paraszti ételek voltak. Levesek: tejleves, szép piros, paprikázott levesek... Húst is sokszor ettem, combot is ... Ott jó volt, nagyon jó volt. Itt nem kellett lopni, félretenni. A cselédasszony, a Midi néni meg se engedte volna, annyira becsülte a gazdánét meg Jakab bácsit. Sokszor csináltak olyat, hogy disznóvágáskor az abalé tetejéről leszedték a zsírt, és a kukoricaliszt-pogácsához a zsírt hozzáadták. Jó zsírosak voltak, tepsiben lettek sütve. Az meg olyan hurkaízű volt. Ott szerettem meg a pogácsaevést... A gazda és családja a szombat délután hazament a faluba. A cselédeknek vasárnapra meghagyták, hogy vágjanak maguknak csirkét. A vacsora mindig bőséges volt: szalonna mindennap került az asztalra, kenyérrel, jó nagy lilahagymával és kis vöröshagymával - ami a hagymaszár végén nőtt, nem volt csípős - fogyasztották. Máskor fokhagymát ettek a szalonnához. A túrós kenyeret megpaprikázták, vöröshagymát is ettek hozzá. Jakab bácsi mindig mondogatta: Stefi, egyél csak sok hagymát, akkor nem leszel tüdőbajos! A disznóvágás ott is nagy élmény volt a kisbéres számára: Olyan szép szalonnájuk volt, és jóízű volt. Volt kolbász, volt hurka, véres hurka és véres-májas hurka egybe' — olyan is volt. Fölfüstölték a hurkát ... Gyönyörű volt benézni abba a spájzba, ahun ez a sok mindenség volt. Be volt biztosítva a napszámosokra, mert ők is ezt ették. Kellett a sok szalonna ... Lógott ott vagy huszonnégy sonka! Ugye ... És szép egészségesek maradtak. Én nem tudnék olyat, hogy az megzavarosodott volna. Nagyon gondosak voltak. Minden olyan volt, mint Hajósón, csak a hurka más ízű volt. Valamilyen fűszert tettek bele, nem mertem megkérdezni — tehát nem olyan, mint Hajóson. Volt ott két kutya. Akkor a gazda csinált két gombócot a nyers töltelékhúsból. No, Stefi! Mit szólsz hozzá? Megpróbáljuk! Wenn die Hunde kenned' s fressa, nach
