Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

Egy hajósi sváb legényke sorsa a Bácskában 359 De mesélés ilyenkor nem volt. Mert ez mind télen bent a melegben volt, az istállóban a lovak, a szarvasjószág mellett. A sok jószág között mindig nagy volt a zaj. Meg a János bácsi nemigen volt egy kedves ember. Csak arról lehetett szó, hogy a szomszéd tanyán a gazda hogy van a cselédjével... Rendet kellett tenni folyamatosan, de leállni, azt nem volt szabad. Nagyon nagy rend volt télen is: mindig minden fölsöpörve... A ház söpréséhez cirokból, az udvar söpréséhez pedig vesszőből készült a söprű. Este hat órakor volt a vacsora, s utána már nem volt sok teendő: Mielőtt nyugovóra tértünk, még egyszer ki kellett menni: körbenézni, hogy rendben van-e minden, s akkor a szarvasjószágok még kaptak kukoricaszárat, egyegy fél kévét, a szarvasjószág mellől az ürüléket félrehúzni, hogy ne legyenek másnap reggelre piszkosak. Az állatok egészségéért sokat tettek ... Este a gazda is körbenézett, ő mindent megnézett. De a gazda nem dicsért meg soha. Mi is kimentünk, a béres a lovaknak adott szalmát, én meg a lovaknak ...A szigorú gazda nem hagyott hamar nyugovóra térni... Munkák tavasztól őszig A tavasz beköszöntésével már több volt a teendő. A kanásznak egy-egy szántóföldi munkában is részt kellett vennie. Az aratás ki volt adva három-négy házaspárnak, de a baltacin kaszálásakor a kanász munkaerejére is szükség volt. A cselédek hajnali négy órakor keltek. Kübler István, a kanász először a szarvasjószágot látta el, először azokat kellett megetetni, mert azokat hajnalban nem hajtották ki a legelőre. A kanász kihajtotta az ólból a disznókat a legelőre, addig a béres és a felesége kisöpörte az ólat. A kisebb süldőket, a választási malacokat nem a legelőre, hanem az akóba hajtották ki. A favályúkat megtöltötték takarmánnyal, moslékkal, vízzel. Mire mindez elkészült, a béres jelezte a kanásznak, hogy be lehet hajtani. Az anyaállatok és az apaállatok ajtaját jól be kellett biztosítani, hogy ne tudjanak kijönni az aÁóból. Tavasztól őszig a reggeli hét óra tájban volt, utána a legeltetés után kanász részt vett a szezonális földműves munkákban is. A búzatáblára télen ráhajtották a jószágot, de tavasztól ezt már nem lehetett megtenni, ekkor a széles utakra kellett kihajtani. A gazda parancsban adta ki, hogy mely héten mely úrta hajthatta ki a kanász a jószágot. Ez mind parancs volt. Amikor a baltacin egy része már le volt vágva, akkor adott több területet a legeltetésre. Az állatok mindennapos kihajtásakor, a legelőn az volt a kislegény egyetlen szórakozása, hogy a zsebében kivitte a szájharmonikáját, melyet az édesanyja vett neki Vodicán, a szentbúcsún. Kivittem a harmonikát, az feletébb vidám volt ... Ott nem szóltak érte. A gazda meg dinnyeéréskor kihozta a barátait, mentek ki négyen-öten, és volt egy muzsiku-