Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

338 Bereznai Zsuzsanna lyozta, valamint ennek módosítása, az 1907. évi XLV. törvény. Ezek érelmében a szegődményes alkalmazottat, a cselédet nemcsak formális munkaszerződés fűzi munkaadójához, hanem szoros személyi függéssel jár együtt: tehát a munkavállaló „a gazda háznépének tagjává válik". így a munkaadót és a munkavállalót kölcsönös jogok és kötelességek kapcsolják össze. A gazdacseléd személyes függő viszonyba kerül a tulajdonos parasztgazdával a szerződés teljes időtartama alatt, míg az uradalmi cselédek esetében ezt a közvetlen hatalmat a gazdatiszti személyzet gyakorolta.

4 A „beszegődés", a cselédek felfogadásának az időpontja országrészenként eltérő volt, a szerződéskötésre többnyire január elsején került sor. Ezt a gyakorlatot az 1935. évi IL törvénycikk úgy módosította, hogy egységesen március 31-ikében határozta meg a szerződéskötés kötelező időpontját. A cseléd bérezését hosszú időn át semmilyen külső megkötés nem szabályozta, s az országos adatok szerint a cseléd bérének 95%-át természetbeni járandóságként kapta meg. 1940-ben azonban már törvény szabta meg a cselédbérminimumot, s 1943-tól már életbe lépett a cselédbér maximumát kimondó rendelkezés is. A cselédek javadalmazása, a konvenció - a cselédek szóhasználatával a kommenció - a cselédhierarchia függvénye volt: más-más fizetség járt az állatgondozással foglalkozó „rendes béres"-nek, a napszámosmunkát végző „gyalog béres"-nek, a gyermekkorú „kisbéres"-nek és a tapasztaltabb „béres"-nek. A konvenció általában három fontos tételből állt: a csekély készpénzből, a természetbeni javakból és a saját művelésre átengedett illetményföldből. A konvenció jelentős részét tette ki a gabonajárandóság (búza, rozs, árpa), állattartás esetén a tejjárandóság, valamint egy anyasertés tartásának joga, s a kommenciós cseléd korlátlanul nevelhetett aprójószágot is, melyek eladásából külön jövedelemre tehetett szert. Mindezeken túl az uradalmi cselédeket megillette egy meghatározott nagyságú kukorica- vagy krumpliföld, esetleg egy kert." A summások idény- és vándormunkások voltak, akik többnyire a lakhelyüktől nagy távolságra lévő vidékek uradalmaiban vállaltak munkát. A summások úgy tagozódtak be az uradalmak munkaerő-állományába, hogy a hierarchia legalján helyezkedtek el - a summások konvenciója elmaradt a cselédeket megillető javadalomtól. Járandóságuk némi készpénzből, többnyire azonban terményekből (búza, rozs, árpa) tevődött össze.

6 Tehát a gazdacselédség és az uradalmi cselédség „a maga egészében nem tartozott a pauperizált, nyomorgó és éhező agrárszegénységhez" - noha szoros patriarchális függőségben élt, de ugyanakkor bizonyos fokú szociális biztonságot élvezett.

7 4 GYÁNI Gábor 1998. 281. 5GYÁN1 Gábor 1998. 283. 6 GYÁNI Gábor 1998. 287. 7 GYÁNI Gábor 1998.285.