Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Fábián Borbála: Kecskemét közvilágítása a XIX. században

Kecskemét közvilágítása a XIX. században 329 A lámpák gyors szaporításán túl nem sokat változott a világítási helyzet, mivel nemcsak a lámpák és gyújtogatóik - az utolsó vállalkozótól átvették a munkásait maradtak ugyanazok, hanem a világítási naptár is, mint már említettem. Ezért gyakran adódott kedvező pénzügyi helyzet a közvilágításnál, hogy még az előirányzott összeget sem költötték el (lásd a fenti idézetet), mert továbbra is fenntartották a nyári hónapok csökkentett világítását. Pedig már 1883-ban kritizálta ezt a rendszert a Kecskeméti közlöny, mivel így a város nagy része sötétségben maradt: „ Minden jó volna már(?) Nyári színházunk is lesz, de míg a járdákat is javítják, már csak a világitásunk hiányos. A piacz környékén fel van ugyan gyújtva egy pár lámpás, hanem már a többi utcákban olyan sötétség van, mint egy három vékás zsákban",

s

0 A polgármester már 1882 évi jelentésében javasolta, hogy „világítás jövőre ugy adassék ki vállalkozónak, miszerint az összes lámpák egész éven keresztül tehát a nyári 4 hónapban és holdtöltekor is világíttassanak ",

8

1 A másik gond volt az, hogy kevesebb gondot fordítottak a lámpák cserélésére, s így a korábbi lámpák egyre elhasználtabbak lettek. Ezért javasolta az egyik újság, hogy edényeket kéne rakni a lámpák alá, hogy napközben a lámpák csepegése miatt a járókelők ruházata ne menjen tönkre, és a petróleum sem veszne kárba.

8

2 Tehát az 1885-ben megfogalmazott világítási irányelv: „Az idő alatt is pedig, míg a meglevő lámpák fognak használtatni fő figyelem fordítandó arra, hogy azok folyton oly karban tartassanak, hogy a lámpákhoz eső és hóvíz be ne folyhasson s a szél be ne hatolhasson; mert e gondoskodás nélkül kellő ideig tartó s arányos világítás el nem érhető"

8

3 - feledésbe merült. Ennek egyik oka éppen a vállalkozói-bérleti rendszer megszüntetése volt, hiszen addig a város ellenőrizte a kapott szolgáltatást, a várost viszont nem ellenőrizte senki, s a polgárok hiába panaszkodtak a lámpák miatt tönkrement ruházatukra. A másik ok talán éppen az új világítási mód bevezetésének elhúzódása folytán, s mert az eredetileg ideiglenesnek tervezett „házi kezelés" elhúzódott. Ugyanígy látta a Kecskemét című lap újságírója is: ,,Régóta húzódó, rendkívüli fontosságú ügye városunknak az utczai világítás kérdése. A szerényen pislogó petroleum lámpák bizony-bizony nem felelnek meg ma már városunk lakossága igényeinek. Hiszen már egy csomó év rohant el azóta a semmiségbe, amidőn a város szerződést is kötött gázvilágítás tárgyában. Ebből a vállalkozó elszelelése miatt nem lett semmi. Azután meg azt gondoltuk hogy nem kell gáz, bevárjuk a villamos világítás fejlődését. No hát most már annyira tökéletes a villamos világítás, hogy nálunknál kisebb városok is létesíteni tudják, az ne riasszon vissza bennünket, hogy Budapesten még nincs. Mert tudvalevőleg a budapesti magistrátus sokszor jár hátrább Piripocsnál " .

8

4 8

0 KECSKEMÉTI KÖZLÖNY 1883. máj. 12, 3. 8

1 JELENTÉS 1883. 6. 8

2 KECSKEMÉTI LAPOK 1894. nov. 11,3. 8

3 BKMÖL IV. 1908. b. 14261/1885. 8

4 KECSKEMÉT 1894. júl. 29, 1 ; Kecskemét és az ezredév.