Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Fábián Borbála: Kecskemét közvilágítása a XIX. században

Kecskemét közvilágítása a XIX. században 325 miatt sem hanyagolta el. Ezt azért sem tehette, mivel a lámpák folyamatosan elhasználódtak, s ezért cserére, javításra szorultak. 1884-ben a régebbi lámpák tartósabbá tételére az akkori utca világítási bérlő, Rozenthal Jakab azt ajánlotta a gazdászati hivatalnak, hogy a rozsdás lámpákat úgy mint az újakat fessék be, ami azért is jó lenne, mert így egyformán „csinosak" lennének a lámpák.'

0 A munka elvégzésére ő is a nyári világítási időszakot, azon belül május vagy június hónapot ajánlotta. A következő évben pedig a lámpák szaporítására tett ajánlatot, mivel a város területéhez képest a lámpák száma kevés volt, „ugy hogy sok utczákban egy lámpa sincs, és hogy a város méltósága kiváná ugy szinte a közbiztonság szempontjátul véve szükséges volna, az utcai lámpákat szaporítani ".'

,

6 A város azonban erre az időre megelégelte a vállalkozók mulasztásait, illetve elhatározta, hogy egy másik világítási rendszer bevezetését, emiatt a közvilágítást saját kezelésbe visszavette. S így közel 30 év vállalkozók általi bérlés után a város újból saját maga szerezte be az utcavilágításhoz szükséges anyagokat, s fizette a lámpagyújtogatókat. Ez utóbbiakat azonban átvette az utolsó vállalkozótól, sőt vezetőjüket is meghagyta. A közgyűlési határozat a döntést a következőkkel indokolta: „az útczai világításnak vállalkozás útján történt eddigi kezelése folyamán a világítás ellen mindenkor igen sűrű és jogosult panaszok merültek fel s az ezen közgyűlés alkalmával tett szóbeli hivatalos jelentés szerént, vállalkozás útján javulás eléréséhez remény nem lehet, mert egyrészt az ellenőrzés igen nehéz, másrészt a verseny folytán a vállalkozó oda van kényszerítve, hogy a világítás érdekének ellenérre minden módon takarékoskodjon, mivel a tett kiszámítás szerint a kívánt világítás rendes úton a vállalkozó vesztesége nélkül ki nem állítható, a városi közönségnek pedig czélja nem lehet, hogy világítást oly vállalkozóra bízza ki, ki számítását a visszaélésre fekteti. [...] - tekintettel továbbá arra, hogy a világítási közegek felfogadása városi közönség által közvetlenül eszközölhető, s eként szabályszerű ellenörködés mellett foganatosítható melynek előnye a jó világítási rendszer javíthatása is leend anélkül, hogy az a vállalkozó valaki számadásra adna okot. "

6" Ezzel a lépéssel pedig leegyszerűsítették az új lámpák állításának folyamatát, amire így az egyre gazdagodó város egyre könnyebben áldozhatott. Az 1886. évi átvétel után 6 évvel már majdnem megduplázták a lámpák számát. Ekkor több mint 400 lámpa világított a kecskeméti utcákon, s a világítási terület kiterjedt az egész belvárosra. Már csak a külvárosokban voltak világítatlan utcák, s ekkor már ennek az állapotnak a megszüntetése volt a feladat. ,,A város alsó részén még több utcza van olyan melyben egyetlen egy lámpa sincs, ilyen p.l. a czigány köz melyen keresztül a város felső részében összegyülemlett vizet levezető árok megy keresztül egész hosszába, szélessége nem több 3 méter(öl)nél, annak fele árok, és így a gyalog közlekedésre 1 V2 méter=él=térség marad járdának, ezen terület pedig kikövezve 6

5 BKMÖL IV. 1908. b 5126/1884. 6

6 BKMÖL IV. 1908. b 5196/1885. 6

7 BKMÖL IV. 1908. b 1 1958/1885.