Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Fábián Borbála: Kecskemét közvilágítása a XIX. században
Kecskemét közvilágítása a XIX. században 319 c) Tisztasága szüli továbbá azt, hogy a lámpákat nem piszkítx'án, azok sem a szüntelen igazításuk, sem pedig - mint az eddigiek - gyakori újításnak nincsenek kitéve; mert az olaj ragad; s a porral vegyülve bizonyos bőr kérget képez; még ez a lámpákat tisztán hagyja. " 3 5 Felhozott indokai nem győzték meg a tanácsot a Solar-lámpákról, az inkább maradt a már kipróbált kőolajnál, mivel már 2 photogen-lámpája volt a városnak, azonkívül az évekkel ezelőtt hozott döntés köthette, bár 1864-ben már petróleumra írták ki a pályázatot. 3 6 Az 1860-as évek ugyanis a petróleum világszerte való elterjedésének időszaka volt, az évente emelkedő petróleum kitermelés eredményeként a petróleum ára folyamatosan csökkent. A petróleumipar gyors növekedését elősegítette az is, hogy már egy régebbi iparág kész infrastruktúráját és módszereit vehette át. Ez az ipar a photogen előállításé volt, hiszen a kitermeléstől eltekintve a két anyag közt sok hasonlóság van, mindkettő ásványolaj. Mindkettő egyre növekvő igényt a jobb és olcsóbb világításra elégítette ki. A photogen előállítása már az 1850-es évek közepén elkezdődött Nyugat-Európában, de az 1870-es évek közepére szinte teljesen kiszorult a piacról. Kecskeméten az 1860-as évek közepétől már nem használják a photogen elnevezést, ebben közrejátszhatott az is, hogy lecserélték a város világítását, pontosabban lámpáit - a repceolajról áttértek a petróleumvilágításra. 3 7 Az áttérés szintén haszonbérbe adás úján történt, ahogy a legtöbb magyarországi város esetében is. A korábbi kecskeméti világítási szerződésekkel ellentétben ekkor nem egy, hanem három évre kötötték a szerződés, hogy a vállalkozó költségei megtérüljenek. Az árlejtés nyertese Klingert Vilmos korábbi világítási vállalkozó lett. O Belházi Sándor 3 s pesti gyárából szerezte be a lámpákat, s valószínűleg a régiekhez szükséges új alkatrészeket is, ezért a város mindkettőjükkel kötötte meg 1864-66 évre szóló világítási szerződést, 3 4 bár a tényleges bérlő, aki a lámpagyújtogatókat felfogadta, Klingert Vilmos volt. A kőolajvilágításra való áttérés a kecskeméti tanácsnak is megérte, mert a kőolaj nemcsak tovább és fehér fénnyel világított, hanem kétszer akkora fénnyel is, 3 5 BKMÖL IV. 1609. b. 3393/1863 -alapsz: 5031/1863. 3 6 Hirdetés a Pesti Naplóban: „A világítás Petroleummal lészen eszközlendő. A lámpák eddigi száma 69, azonban 100 darabra olykép emeltetik fel. hogy az edig olajra alkalmazott szerkezetűek átalakitandók, 31 darab pedig egészen újból előallitandó lévén, ezt a vállalkozó önköltségén fogja teljesíteni és helyeztetni a bérlet lejárta után pedig az összes lámpák jó karban, a város tulajdonába mennek vissza. " (BKMÖL IV. 1609. b. 5031/1863.) 1 7 Juhász István Kecskemét város építéstörténete című könyvében a tanácsi jegyzőkönyvekre hivatkozva állítja, hogy 1854-ben „50 db petróleumlámpát helyeztek el a Körösi utcában és a központ néhány fontos pontjain. " (JUHASZ István 1998. 337.) A tanácsi jegyzőkönyvben nincs szó arról, hogy ezek petróleumlámpák lettek volna, ami azért is kérdéses, mert a történeti tényeknek mondana ellen, hiszen Benjamin Silliman a petróleumlámpát 1855-ben találta fel és az amerikai kőolaj nagykereskedelmi eladása 1859-ben kezdődött, s csak ettől kezdve használták világszerte a kőolajat világításra. (REBSKE, Emst 1962. 52., 58.) 3 8 Belházy Sándor üzlete a „Főút és Kétsas utcza sarkán" volt, és a tájékozó című lap szerint a legjobb ujabb szerkezetű petróleumlámpákat ő árulta. (TÁJÉKOZÓ 1864. jan. 8., 3.) 3 9 BKMÖL IV. 1609. b. 890/1864.
