Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Fábián Borbála: Kecskemét közvilágítása a XIX. században

314 Fábián Borbála utáni bizonytalan idők, a közbiztonság teljes leromlása,

5 és egy tevékeny szolgabíró kellett ahhoz, hogy az első lámpák kigyulladjanak. Kecskemét ekkor az egykori Pest megye egyik központja volt, hiszen itt volt a „pestsolti vármegyehatóság", a megyei és úrbéri törvényszék, ennek ellenére a városiasság kevés jelét mutatta.

6 Az éjszakai utca világítás pedig a városiasságnak és urbanizálódásának egyik fontos megnyilvánulása, a modern város egyik jelképe. A XIX. századi infrastrukturális fejlődés egyik legfontosabb lépcsőfoka, a modern gazdasági vérkeringésbe való bekerülés kezdete a vasút megjelenése volt. A szolgabíró ez utóbbival indokolta a közvilágítás bevezetésének szükségességét: „Azon körülmény, hogy jelenleg már a gőzös napjában kétszer járván Kecskeméten éjjel fordul meg, a ' közbátorság

1 tekintetéből is szükségessé teszi a Körösi nagy utczának czélszerü kivilágítását felszólítom tehát a T. urat: hogy e részben f é. Deczember hó lOig czélszerűen és hatályosan intézkedjék. Ismételve s komolyan figyelmeztetvén egyszersmind a T. urat miszerint a fent nevezett útcza egyik oldalának a háztulajdonosok költségén még az idén téglával kirakatása iránt komolyan intézkedjék, mi végre a nevezett utcában házzal bíró lakosok jegyzékét közlöm, melyből világos, hogy a kirakást csak négyen nem bírják teljesíteni. - ez utóbbi tárgyra nézve a háztulajdonosok oda lesznek világosan utasítandók, hogy ha a járdát a felszólítástól számított 10. nap alatt el nem készíttetik az a város által az ö költségükre fog elkészíttetni. "

8 Ahogy a reformkorban, úgy a XIX. század közepén sem volt lámpaállítási hajlandóságuk - vagy erre pénzük - a kecskeméti polgároknak. Hiába írt levelet a főbíró az egyházaknak is, hogy szintén szerezzenek be és „állítassanak ki" Argandlámpákat.'' Ennek eredményéről közvetlen adatok nem maradtak fenn, csak azok a 5 1857-ben is a város közbiztonsága, vagyis közbátorság a közvilágítás bevezetése ellenére nem sokat javult. A korabeli jelentés szerint: .,Eléggé ismeretes az 1849^ év utáni időszak sem hogy e' tekintetben a' történteket felidézni szükséges volna, mind öszve és gyakorlati adatot mutatva fel, tisztán igazolva áll, miszerint a ' személy és vagyon bátorság nem nyújt mai napig is oly kielégítő biztosítékot, milyet a ' kőzbátorság tekintetében igényeim lehetne " (BKMÖL IV. 1609. b. 5890/1857). " 6 HUNFALVY János 1856. 175. 7 Közbátorság = közbiztonság (PAJKOSSY Gábor [szerk.] 2003. 897.) 8BKMÖL IV. 1504. c. 1854. 3. 343. A szolgabírót ezért a Vasárnapi Újság is megdicsérte: „Tevékeny és erélyes szolgabiránk P—r lankadatlanul működik a közjó előmozditásában, s intézményei-bői, mellyek a közönség kényelmét, a város csinosbulását és emelkedését czélozzák, világosan kitűnik a valódi buzgóság és alkotó szellem, melly mindig talál módot tervei kivitelére. Különös dicséretet érdemel például azon intézkedés, melly utczáink kivilágítását elrendelé, valamint az is, hogy a házbirtokosoknak meghagyatott, mikép házaik előtt téglából járdát rakatni tartoznak, mit már egyik főutczánkban foganatba vétetni tapasztalunk stb. stb. Lám megérjük valahára, hogy esős időben nem leszünk kénytelenek térdig érő sári gázolni, és setétben botorkálni. " (Vasárnapi Újság, 1855. júl. 22.) ' „Az argandi lámpa nevét [Ami] Argandról kapta, ki először készített ilyféle lámpákat Londonban 1783-ban; azóta - némi javításokkal - már világszerte elterjedtek. E lámpáknál a kanócz csőalaku üres henger; a levegő tehát kívülről s belülről hozzáfér a lánghoz s ezért az elégés teljesebb, a láng erősebb s füstje kevesebb. " (TÖRÖK János 1861. 855.) Később az Argand-lámpát egy üvegcsővel, vagy üvegkürtővel egészítették ki, hogy a levegő áramlás egyenletességét biztosítsák. Argand találmányát azután felhasználták a petróleum és a gázlámpákon is. (LONGAUER Ferenc 1943. 9.) Magyarországon több néven is emlegették ezt a lámpa típust, pl.: argand, argant, arganti, arganfiai, árkánti.