Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Merinu Éva: Helvécia településtörténete 1891-1912

Helvécia településtörténete 1891-1912 293 találtak itt silány legelökre".

4" Wéber Ede biztatására mégis neki kezdtek a hatalmas munkának. A munkások nem bíztak a homokföldbe ültetett szőlők sikerében, ebből fakadt a puszta egyik területének elnevezése a hagyomány szerint: Halesz.

4

1 Megérkezésükkor csupán néhány gyorsan felépített fabarakk állt a puszta közepén, ez szolgált szálláshelyül. Legelső feladatuk egy kút megásása volt, mert még ivóvíz sem volt közel s távol a vidéken. A munkások nagy része csak néhány személyes holmit hozott magával. így kezdetben szalmát, tüzelőanyagot és élelmet a szőlőtelepítő vállalat adott számukra. A következő naptól pedig már hozzá is láttak a hatalmas homokbuckák elegyengetésének. Az érkező telepesek között nem csak szőlőmunkások voltak, hanem építkezésben jártas emberek is: a csicsói Kis János és a „gyula-keszi" Bertalan Vincze. Az ő irányításukkal megkezdték a lakóházak felépítését. Ám ez nem volt olyan könnyű, mert a környékbeli pásztorok, akik immáron legeltetésükben korlátozva voltak, számtalanszor törtek borsot a telepesek orra alá. Távollétükben felgyújtották a felépített barakkokat. Nemcsak a vetések lelegeltetésével, hanem állandó garázdálkodásaikkal folyton zaklatták a „betolakodókat". Örökös harc és verekedés dúlt a pásztorok és a telepesek között. A pásztorok „csángóknak" nevezték a telepeseket, a telepesek viszont „ótott cigányoknak" a pásztorokat.

4

2 A telepesek, akik az ország nyugati részéből jöttek, több szempontból is műveltebbek és haladóbbak voltak, mint a pásztorok. Évszázadok óta kialakult, történelmi múltú közösségekben, falvakban laktak, ahol a mindenkor meglevő törvényeket pontosan megtartották. Európai színvonalon gazdálkodtak, művelték szőlőiket és kereskedtek. Mindezek következményeként iskolázottabbak és műveltebbek voltak. Az analfabétizmus megközelítőleg sem volt olyan nagy közöttük, mint a helyi lakosok körében. Nagy elszántság, az élet alapjainak újrateremtése hajtotta őket a Duna-Tisza közére.

4

3 A házak gyors ütemben épültek. Már 1892-ben kialakult a Magyar sor és a Német sor. A magyarok és a svábok itt is elkülönültek. Kialakult a Hetes sor (hét ház), és a Négyes sor (négy ház), a Hármas sor (három ház) és a Wéber-telep. A lakóházak egyenként 340 forintba kerültek, ezt az összeget Wéber hitelezte a telepeseknek. Amint a lakások elkészültek, megjöttek a családtagok is, még 1892-ben mintegy száz család, ötszázegy lélekkel. Zala megyéből összesen 418-an, Veszprém megyéből 83-an érkeztek. A Zala megyéből származók közül 75-en magyar és 12-en német anyanyelvűek voltak, Veszprém megyéből 13 magyar és 5 német nyelvet beszélő lakos települt át. A vallási megoszlás tekintetében legtöbben római katolikusok, Zalából 65-en, Veszprémből 9-en. Sokan tartoztak a helvét hitvallású4

0 GERENCSÉR József 1937. 5. 4

1 Az első telepítők közül az egyik gyermek, aki apjának segédkezett, látva a silány és sivár homokot szőlőültetéskor így szólt édesapjához: apám. nem lesz ebből semmisem. Az apa így felelt.yíam, ha-lesz...lesz ... Ehhez hasonlatos egy másik dűlő elnevezése: Majdtalán. GERENCSÉR József 1937. 6. 4

2 SZENDREI József 1961. 49. 4

3 SZENDREI József 1961. 123-124.