Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Merinu Éva: Helvécia településtörténete 1891-1912
Helvécia településtörténete 1891-1912 289 rendelkezésre, Wéber megkezdte tárgyalásait a szölőtelep céljaira alkalmasnak tünö homokterületek megvásárlására. Ebben hathatósan támogatta Eötvös Károlyon és Miklós Gyulán kívül Kerkápoly Károly korábbi pénzügyminiszter, az Országos Mintapince felügyelő bizottságának elnöke, sőt közbenjártak érdekében Kecskemét város vezetőinél. Wéber 1891. november 1-én kelt levelében így ír a városi tanácshoz: „Ismeretes dolog nálunk és az egész világon, hogy évek óta egy kis, de rettenetes ellenség pusztítja szőlőinket ... családok ezrei siratják elpusztult vagyonukat, ... és éreznek kényszerűséget arra, hogy hazájuk és őseik földjét elhagyván, hálásabb talajt keressenek messzi a tengeren túl ... Csak egy mód van népünkön segíteni és ez az, hogy olyan földet nyújtsunk neki itthon, melyen a rég megszokott módon keresheti továbbá is mindennapi kenyerét..."" Először a város határában levő Szikra nevü részen elterülő közlegelőkből kért 2000 holdat. De kérését elutasították, arra hivatkozva, hogy ezen a területen más tervei voltak a városnak. A ballószögi határban ajánlottak fel megvásárolható területet, s az egyezség hamarosan létre is jött. A város közvéleménye és a sajtó is örömmel üdvözölte a megállapodást: „Kecskemét jövője tekintetében fontosabb kérdés nem foglalkoztatta mostanában a lakosságot, mint az eddig filoxéramentesnek ismert homokterületeink szőlővel való beültetésének kérdése. 10 000 hold homokterületünk van, amely szőlőültetésre alkalmas ... Csak bátran, fel a tettek mezejére!" 2 8 Kecskemét lakossága azért is fogadta kitörő örömmel a szőlőtelepítést, mert a talaj növényekkel való megkötése egyúttal a futóhomok terjedésének is gátat szabott. Az előzetes szerződést 1891. december 16-án írták alá Lestár Péter kecskeméti polgármester és Wéber Ede mint a „Kecskeméti szőlötelepítő vállalat" képviselője. 2 4 A szerződés szerint „a köncsögi határon a Fehértótól az izsáki út felé kihasítva..." Kecskemét városa 2000 katasztrális hold nagyságú területet, korábban közlegelőt, adott el a vállalatnak. A vételárat kataszteri holdanként 100 forintban állapították meg. így a vételár teljes összege 200 000 forint. Mind a város, mind a szőlőtelepítő társaság közös feladatának tartja: „a filoxéra által elpusztított szőlővidékek elszegényedett munkásosztályát megmenteni s a kiköltözésből visszatartani", továbbá „a homokos területeknek szőlővel való okszerű beültetése által az ország szőlő és bortermelését egészséges alapon újra biztosítani". A szerződésnek városi tanácsi, illetve belügyminisztériumi jóváhagyásától számított tizenöt napon belül a vállalatnak 20 000, majd 1893. január l-ig további 80 000 forintot kellett a városi pénztárba befizetni. A vételár fennmaradó másik felét 1897. január l-ig kellett törleszteni, tehát a teljes összeget öt év alatt kellett kifizetni. Ehhez természetesen hozzájárultak a hátralékok utáni öt és fél százalékos kamatok, melyet a telepítő vállalat köteles volt félévenként előre fizetni. 2 BKML. IV. 1908/b. Közigazgatási iratok. Wéber Ede levele Kecskemét városi tanácshoz 1891. november 1. 1 1315/1892. 2 8 Kecskeméti Lapok 1891. december 6. BKML. IV. 1943. Kecskemét város által kötött szerződések gyűjteménye 5343. Adás-vételi szerződés. 1891. december 16.
