Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból

240 Székely Gábor a gazda nevének monogramját vagy valamilyen jelet tartalmazott. A juhokat a fülük különböző mintájú bevágásával, mintázásával jelölték meg. A jószágok tulajdonjegyeire vonatkozóan kevés információval szolgálnak a végrendeletek, de például S. Nagy Mihálynál érdekes adatot találunk: „[Feleségem] ki is előbbi férj étül hozott házamhoz 8 darab szarvasmarhát, 2 kanca lovat, 25 juhot fiastul. A juhok egy billegben vágynák az enyimekkel, a marhák és a lovak különbségnek okáért a jobb combjukon, magaméi penig bal combjukon billegeztettenek" Aprójószágról, baromfiról csupán egy-két esetben szólnak a végrendeletek, értékük nyilvánvalóan meg sem közelítette az előzőekben idézett írásokba foglalt jószágok értékét. Méheket említenek Fejes Bálint javai között: „ Vagion négy kas méhem is azokat is hagiom az Asszonyom számára ".

22

2 Termények, élelem A végrendeletek tárgyai között nemcsak pénzt, ingatlanokat, nagy értéket képviselő lábasjószágokat, lakberendezési és használati cikkeket találunk, hanem a jószág és az ember számára szolgáló élelmet, takarmányt is. Mindkettőnek nagy értéke volt, különösen a háborús járványos, szegény esztendőkben. Taso András béres 1691-ben kelt végrendeletében elmondja, hogy Szent Gergely napig szolgált Nagy István uramnál, de otthagyta a széna miatt: „ ...egy üszőmet bé halyván az akolba, illyeten keppen szoll s mond itt bizony nem szénázod. Viszontag én ugy feleltem hogy ha én az én marhámat be ne hajcsam tehát magam sem köllök, ugy tehát én is el hadiam ' A szöveg olyan esetekre utalhat, amelyekről Hornyik János is ír Kecskemét gazdaságtörténetét tárgyaló posztumusz munkájában.

22

4 Kecskemét határában nagymértékű és messze földön ismert rideg marhatartás folyt. A legeltetésre alkalmatlan téli időszakra azonban ezeket az állatokat is behajtották az úgynevezett telelőkön az akiokba, karámokba, és szénával, takarmánnyal etették. A szénának a legelőkhöz mérten kisebb területe és a munkaigényessége miatt volt értéke, és előrelátóan gondoskodni kellett róla. Ezért kerülhetett a végrendeletek tárgyai közé. László János 1691-ben szintén szól a szénáról: „A Szénámat a ki be vagyon rakva hagyom a Feleségemnek a ki rakatlan vagyon ugy mint 9 baglya legyen László Istváné és László Péteré"."

2' Tóth Ferenc 172922

1 S. Nagy Mihály 1760. június 16. KREK kivonatok, IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2002-2004. I. 238-239. A jószág jegyéről és billegéről Kecskeméten valamint a billogozás müveletérői és eszközeiről Szabó Kálmán múzeumigazgató végzett kimerítő kutatásokat és közölt tanulmányt, többek között a Néprajzi Értesítőben: 1932. 96-102. Ua. Szabó Kálmán: A jószág jegye és biliege Kecskeméten. In: SZABÓ Kálmán 1986. 177-185. A jószágjegyek nyilvántartásáról a XVII-XVIII. századi útlevelek jegyzőkönyvében pontos képet kaphatunk. 22

2 Fejes Bálint 1676. november 30. KREK 11/35. 22

3 Taso András 1691. KREK 11/13. 22

4 HORNYIK János 1927. 74. Peres ügyek is származtak azokból az esetekből, amikor a szénával nem rendelkezők marháikat hozzá akarták csapni más marháihoz az akolban. Ezek „nagybani" esetek, példánk inkább a gazda kicsinyességéről szól, de mindenképpen utal a széna, a takarmány fontosságára ebben az időben. 22

5 László János 1691. KREK 11/14.