Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból
A kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból 231 kelt végrendeletben említett polturák esetében nincs utalás arra, hogy a régi ezüst vagy az új rézpolturákról van-e szó. 18 3 A korszak forrásanyagában előforduló legkisebb pénz a dénár volt. A magyar pénzverésben évszázadokon át meghatározó szerepet játszó, nagy múltú dénár a XVII. század közepére már csupán egy csekély ezüsttartalmú, kis értékű aprópénzzé devalválódott. Jelenléte és használata szoros összefüggésben volt a számítási pénzként funkcionáló száz dénáros kamarai vagy magyar forinttal, mivel annak ténylegesen kivert részegysége volt. A dénár szinonimájaként még a pénz elnevezést is használták, pl. 1669-ben Trinczeni András hagyatékában „...egy holyagban volt 16 forint nyolezvannyolez pénz ", lx 4 A dénár elnevezés végrendeletekben ritkán fordul elő. Szilasi Péter 1679-ben kelt végrendeletében: „ ...vagyok ados ... Giörg baratnak d 80... 1722-ben Balázs Mihály végrendeletében: „Berta György ados 15 mar. 20 den ". 1X 6 Más forrásokban megfigyelhető gyakori előfordulása nem a tényleges pénzérmék nagy forgalmának tükröződése, hanem annak a korabeli gyakorlatnak, mely szerint a különféle nagyobb értékű pénzeket dénárértékre átszámítva viszonyították egymáshoz. A fokozatos értékcsökkenés és a krajcárveretek elterjedésének hatására a dénárok kibocsátása és forgalma egyre csekélyebb lett. Annak ellenére, hogy a XVIII. században még vertek a forgalom számára ezüst, majd 1760 után rézdénárt is, fokozatosan elvesztette szerepét. Az eddig ismertetett pénzelnevezések sorát a vörös pénz magyarázatával zárhatjuk. A pénz színére vonatkozó megjelölés egyértelműen a Rákóczi-szabadságharc alatt veretett rézpolturákra vonatkozik, melyeket a hátlapi feliratuk alapján libertásnak is neveztek a kortársak. A függetlenségi harc egyre növekvő kiadásainak fedezésére és az aprópénzhiány enyhítésére a kuruc állam 1704-ben 1, 10 és 20 poltura értékű rézpénzeket bocsátott ki. A réz polturákat a lakosság kezdetben kedvezően fogadta, de rövidesen megkezdődött értékcsökkenésük az ezüstpénzekkel szemben, ami 1707-ben a hivatalos leértékelésüket eredményezte. A rézpénzeknek Kecskeméten viszonylag élénk forgalma volt, különösen a lakosság szegényebb rétegei körében. így fordul elő 1709-ben János, Bíró György bérese végrendeletében: „Elsőben lévén adósságom meg írt Gazda Uramnál 20 Taller vörös pénz". l8: Az újkor gazdasági életében a forgalomban lévő pénz értékét mindenekelőtt a benne lévő nemesfém mennyisége (színsúlya) határozta meg. A pénzek egymáshoz viszonyított értékarányát, árfolyamát viszont gyakran a kibocsátó vagy a pénz for18 1 „De magam is tartozom [...] Ifjú Mester Gergelynek 9 polturával, "Tóth Márton 1776. június 29. KREK XIII/8. 18 4 Trinczeni András 1669. augusztus 30. KREK 11/33. 18 5 Szilasi Péter végrendelete 1679. március 5. KREK II/2. Az említett György barát vagy Szécsényi Györggyel azonos, aki 1672-ben rendes hitszónok, 1673-tól házfőnök (SZABÓ Attila 2004. 19.), 1674-ben első hitszónok, a kordás társulat igazgatója volt, vagy pedig Lüke György lehetett, aki 1677-ben szerzetes pap volt a kecskeméti kolostorban. A kecskeméti ferences rendház 1644-1686 közötti névtárát összeállította és közli MOLNÁR Antal 2004. 119-128. 18 6 Balázs Mihály 1722. április 27. KREK VI/29. 18 7 János, Bíró György bérese 1709. KREK VI/24. A vörös pénz kecskeméti használatáról lásd: IVÁNYOSISZABÓ Tibor 1977-1978. A XVIII. századi béresek, mezőgazdaságban dolgozók juttatásairól lásd uő 1988.
