Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból

230 Székely Gábor fordul, a kongó garas nem bukkan fel a végrendeletekben. A 6 krajcáros a kecskeméti források szerint nem játszott olyan jelentős szerepet, mint a 15 krajcáros. Helyi elnevezése sem állapítható meg pontosan, talán az 1686-1699 között előforduló kis garas név mögött kereshetjük, majd pedig az 1690-es években lezajlott felértékelést követően valószínűleg a tizennégypénzes elnevezést kapta. A középértékű ezüstpénzek egyik legérdekesebb darabja a timon, amely Kecskemét pénzforgalmában a XVII. század második felében csaknem két évtizeden át meghatározó szerepet játszott. A francia eredetű 5 sou-s (1/12 ecu) értékű ezüstpénz levantei közvetítéssel jutott el a Török Birodalomba, majd onnan a Balkánon keresztül a magyar hódoltságba. Kecskeméten 1663-ban már széles körben elterjed pénz volt, használata csak az 1670-es évek második felében szorult vissza, majd az 1680-as évek elejétől fokozatosan megszűnt. A timon értéke 20 dénár volt, a tallért 10-14 timonban számolták."

6 Timont csupán egy 1685-ben kelt végrendelet végrehajtása kapcsán említenek: „Hegedűs András keziben az árvákpénzít adtam, 4 Tallért hat Timont Horvát Mihály Árvái pénzít"}

1

1 Ugyancsak a középértékű váltópénzek közé sorolható a XVIII. század első harmadából származó két végrendeletben előforduló peták is.

1

7* A peták lengyel eredetű pénzelnevezés, eredetileg az 5 lengyel garas értékű pénzeket nevezték így. Kecskeméti forrásokban a 18. század elején tűnik fel, ekkor az 5 poltura értékű aprópénzre vonatkozik, később a 7 krajcáros ezüstpénz népies elnevezése lett.

1

7'' A XVII. században hazánkban forgott lengyel és lengyel mintára vert pénzek között a legelterjedtebb a poltura volt. Eredetileg másfél garas értékű aprópénz volt, mint arra a neve is utal. A poltura a XVII. században főleg az ország északi és keleti területein (Felső-Magyarország, Partium), valamint Erdély pénzforgalmában játszott meghatározó szerepet, de a hódoltsági területen, így Kecskeméten is az egyik leggyakoribb aprópénz volt. A napi forgalomban másfél krajcárt vagy három dénárt ért.

1X

0 Elterjedtsége és széleskörű használata ellenére a végrendeletekben csupán néhányszor említik. 1692-ben Néma Jánosné adósságai között megemlíti, hogy: „...vagyok ismét adós Főző Jánosnénak öt poturával".

IS

I A poltura hazai kedveltségét látva és a lengyel, ill. lengyel mintára vert polturák kiszorítása céljából a Habsburg-kormányzat is bocsátott ki aprópénzt poltura néven. Az 1729-ben említett poltura már valószínűleg ilyen lehetett.

1X

2 Az ezüst polturák mellett az 1760 után kibocsátott réz váltópénzek között a poltura is megjelent. Egy 1776-ban 17

6 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1985. 114-118. 17

7 Susanna asszony 1685. január 15. KREK 11/6. 1 k „Kovács Istvánnak vagyok adoss 5 máriással 3 petákkal, " Bordás Mihály 1709. július 26. KREK VI/21.; „Szűcs Ferencz ados 20 Tallérral, ezen kívül 46 akó bornak is az árával, akója költ 4 Máriáson és egy petákon, " Mosdós Gergelyné 1729. március 10. KREK VI/36. 17

9 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1985. 89-90. 18

01. m. 90-93. 18

1 Néma Istvánné 1692. KREK 11/23. 18

2 „ Varga András uram ados vas araval 21 polturaval. " Tóth Ferenc 1729. január 22. KREK VI/33.