Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Mészáros Mónika - V. Székely György: Egy Árpád-kori település (Dunavecse-Temető-dűlő) kútjai

Egy Árpád-kori település kútjai 17 tárgy fonott fala 20 cm magasságig volt kibontható, felfelé enyhén kas alakban szűkült, de eredeti alakja a kevés megmaradt részlet miatt nem rekonstruálható. Értelmezésünk szerint kétféleképpen használhatták e vesszőfonatos tárgyakat: esetleg olyan vízmerő edényként, vödörféleként, melynek alja és oldala bőrből készült, külseje pedig fonott volt, vagy pedig - s erre a magyarázatra a tárgyak elhelyezkedése folytán lehet talán következtetni - a kútásás kellékeként, az iszapos föld kitermelésére. Ha ugyanis a kút munkagödre a balesetveszély elkerülése érde­kében nem volt nyitott, hanem visszatemették a járószintig, akkor a fonott tárgyak csakis elhasználódott selejtként kidobva kerülhettek megtalálásuk helyére, ahová bedobták és eltemették őket. A fentiekhez hasonló edényféleséghez a hazai anyagban nem sikerült párhu­zamot találni. Csak anyaguk múlékonysága és talán a kútba kerülésük hasonló vé­letlenszerűsége köti össze a dunavecsei edényeket a más lelőhelyekről ismert fa- és háncs anyagú vízmerő alkalmatosságokkal. Ilyeneket találtak például Kompolt­Tagi rét lelőhelyen, ahol egy mogyoróvesszővel merevített peremű, erdei fenyő kérgéből készült, neolit párhuzammal rendelkező edény maradványa került elő, amely ennek alapján tarsoly alakúvá rekonstruálható. A másik egy csónak alakú, kocsányos tölgy törzséből kifaragott és kivájt, mindkét végén eredetileg füllel ellá­tott faedény volt." 4 A kutatók véleménye az eddig előkerült, vízmerésre használt kerámia és szervesanyag edények vizsgálata alapján megegyezik abban, hogy ezek űrtartalma 3-5 liter között mozgott, tehát lényegesen kevesebb volt a manapság használatos vödrökétől. A cipőtalp Magyarországon eddig kevés helyen került elő a XI-XIV. század közötti idő­szakból lábbeli, főként olyan, melynek mind a talp-, mind a felső részét megtalál­ták. Sajnos a 250. kútba sem került bele az egész cipő, mindössze az elhasználó­dott, vagy egyéb okból selejtté vált talprész. A bélés sarokrészét a talptól különvál­va a kút alján találtuk meg. A cipőtalp marhabőrből készült, jobb lábra illő lábbeli­hez tartozott, sarka téglalap alakúra volt vágva. Azt, hogy milyen típusú és formájú cipőhöz tartozott az általunk megtalált talp, nem tudhatjuk, mindössze sejtéseink lehetnek a korszak egyéb lábbeli leletei, illetve az egykorú ábrázolások alapján. A művészettörténeti jelentőségű ábrázolások sok­szor egészen sematikusak. Magyarországi publikációkban eddig mindössze három esetben fordult elő késő középkorinál fiatalabb, vagy esetleg XIV. századi lábbeli 5 4 MATUZ Edit - SZABÓ J. József - VADAY Andrea 1998. 47-48. Ezen kívül Muhi középkori településének egyik kútjában kerültek elő egy fenyőből készült, mintegy 30 cm magas faedény darabjai (GRYNAEUS András 2003. 256.).

Next

/
Thumbnails
Contents