Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bárth Dániel: Az alpári bérmálási jegyzékek történeti-néprajzi tanulságai

178 Bárth Dániel Alpár esetében nem rendelkezünk olyan jegyzékekkel, amelyek a XVIII. század derekán sokféle irányból benépesedett falu népesedéstörténeti forrásaként lennének felhasználhatók. Az első jegyzék (1790) „lakóhely" rovatában leginkább Alpár említésével találkozunk, mindössze négy (két csongrádi, egy kecskeméti és egy félegyházi) megbérmált esetében szerepelnek környező városnevek. Az 1825-ben tartott bérmálás alkalmával az alpáriakon kívül viszonylag nagy számban jelentek meg a plébániai joghatóság szempontjából fíliának számító Újfalu lakosai, akiken kívül néhány kecskeméti, csongrádi, kerekdombi, félegyházi és tószegi bérmálkozó színesítette a képet. 1888-ban a bérmálkozók lakóhely szerinti megoszlása a következőképpen alakult: A bérmálkozók lakóhelye A bérmálkozók száma Alpár 117 „Praedium Alpár" 17 Újfalu 17 „Praedium Újfalu" 9 „Allodium Ujfaluense" 12 „Praedium Szentlőrincz" 16 „Praedium Felső-Alpár" 18 „Praedium Szentkirály" 2 „Praedium Csongrád" 1 „Szikra Diversorium" 3 A táblázat számai alapján jól látható, hogy ekkor a 212 bérmálkozónak alig valamivel több, mint a fele lakott Alpáron. A 117 falubeli mellett 17 „külterületi", azaz alpári tanyai lakost vettek számba a bérmálkozók között. Ugyanennyien érkeztek Újfaluból, akikhez a nagy kiterjedésű újfalusi pusztáról 9, a főként dohánykertészeket foglalkoztató uradalmából pedig 12 fő csatlakozott. A mai Tiszaalpár területéről tehát összesen 172 bérmálkozó érkezett, amely összeg a teljes létszám 81%-a. A fennmaradó csaknem 20%-on a környező puszták tanyasi lakossága osztozott. Szentlőrinc (a későbbi Nyárlőrinc) és Felső-Alpár (később Lakitelek) puszták kiugróan magas számarányát néhány szentkirályi és csongrádi név színezte. Három bérmálkozó a Szikra-csárda közelében lakott. Az említett puszták szórványtanyáinak népe nagyjából a második világháború utáni közigazgatási változásokig több-kevesebb fővel, de mindvégig képviseltette magát az alpári bérmálásokon. A lakóhely-rovat egyhangúsága 1950-től állandósult Alpár, majd az 1970-es évektől Tiszaalpár javára.