Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Mészáros Mónika - V. Székely György: Egy Árpád-kori település (Dunavecse-Temető-dűlő) kútjai

16 Mészáros Mónika - V. Székely György A kutak betöltésének szervesanyag leletei A fent leírt három kútból kettőnek a betöltésében a bélésanyagon kívül is maradt fenn szerves anyagból készült, így csak speciális körülmények között el nem bomló leletanyag. A 230. kútban két vesszőfonatos tárgyat találtunk, melyek talán vízmeréshez használt edényféleségek lehettek, a 250. kút pedig egy kettészakadt lábbeli talpat rejtett.

5

1 Mindkét lelettípus igen ritkának számít hazánk területén, mivel nálunk általában csak a kutak biztosítanak a konzerválódáshoz megfelelő körülményeket, s azok is csak akkor, ha az évszázadok folyamán gyökeresen nem változott meg a vizsgált terület vízháztartása, vagy más alapvető éghajlati jellegzetessége. Az edények A 230. kút délkeleti oldalán 124 cm mélységben egy oválisán kerekedő tárgylenyomatot fedeztünk fel.

5

2 Átmérője kb. 22 cm volt, s ahogy a szervetlen, sárga homokban - a munkások által sajnos félig már elbontva - előtűnt, látszott, hogy egy vékony vesszőfonatos tárgy (230/J jelzettel a továbbiakban) faszerkezete színezte el az altalajt. A vékony fonat egyértelműen kivehető volt (III. tábla, 5. kép). A sérültebb felét metszetre bontva nyilvánvalóvá vált, hogy a tárgy felső része már elenyészett, megfigyelésre már csak a legalsó, enyhén oldalára billent részénél volt lehetőség. Betöltése semmiben sem különbözött a körülötte lévő kútgödör-betöltéstől, anyaga sárga homok volt. A tárgy kút felé eső oldalán csak a fenékrész maradt meg, a kútgödör széle felé eső oldalon viszont finoman kibontható volt a fonatos tárgy fala mintegy 9 cm magasságig. Az ovális, gyürődöttnek mondható alj érdes és zsíros tapintása alapján feltehetően valamilyen bőrféleségből készült. A vesszőfonat valószínűleg a tárgy anyagának merevítésére szolgált. Mivel kizárólag elszíneződések alapján volt azonosítható a tárgy, belőle mintát nem tudtunk eltenni."'

3 A délkeleti oldalon a kút belseje felől haladtunk a bontással kifelé, így a 230/F cölöplyukkal egy időben került elő a 230/J tárgy. Az itt mutatkozó lépcsős kitüremkedés egy szinttel lejjebb való bontása során 160 cm-es mélységben került napvilágra a második fonott falú edényféleség (230/K jelzettel jelölve), mely azonban már 55 cm-es átmérővel rendelkezett (XIII. képtábla, 3. kép). Alakja kerek, betöltése kevert, barna színű szerves homok volt. Kibontva alján nem tapasztaltunk az előzőhöz hasonló bőrszerű vagy bármilyen anyagot, csak a fonat függőleges vesszőinek maradványelszíneződéseit, melyek pár cm-rel túlnyúltak a fonaton. A 5

1 Restaurálását a kecskeméti Katona József Múzeumban Áipliné Faragó Mária osztályvezető restaurátor végezte. Munkáját köszönet illeti. 5

2 Érdekes szalagszert! „nyúlványok" ágaznak le róla két oldalt: ezek esetleg lehetnek az edénytestet körbefogó abroncs maradványai. Lehet, hogy az abroncs elszakadt és szétszakadt/tört az edény. Felszedtük azonban a bőrszerü edényaljat, melynek vizsgálata még folyamatban van.