Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Mindennapok történelme a Jászkun-kerületben

Mindennapok történelme a Jászkun Kerületben 161 sem, a véletlen okozta a leány szomorú végét vagy az általa ismert rontástól való félelme vitte a sírba. Kunszentmártoni esetünkben lepedőbe varrták a menyasszony ágyát, s mielőtt a menyasszonyt fektetni vitték, a nyoszolyóasszony bontotta ki a varrást. Az ágy megvetésének itt is mágikus erőt tulajdonítottak, s úgy gondolták, ha a párnákat úgy forgatják, akár férfiúi erejétől is megfoszthatják a vőlegényt. A vőlegény bátyja már megtapasztalta az ilyen rontást, ezért a lakodalomban figyelmeztette az öcscsét, mire vigyázzon. Lelkére kötötte, hogy a nászéjszakán lefekvés előtt okvetlen forgassák meg a párnákat. Ne hagyják úgy, ahogyan a nyoszolyó megvetette, mert őt is ekképpen „kötötték meg"."

4 A „kötés" egy hónapig tartott „egy hónapig semmit sem tudott tsinálni a feleségének" mert kétféle kötésben volt. A kötés másik feléről nincs információnk. A nászéjszaka után az új asszony főkötőben jelent meg. Az új házasokat a násznép elkísérte a templomba, ahol megtörtént az avatás. Mind a hit letételéért, mind az avatásért fizetni kellett a papnak. Az alföldi népszokások között olvashatjuk, hogy az avatásért kalácsot és marhanyelvet vittek a lelkésznek.

1

1" írásos dokumentumot erre nem találtam. Az avatással az esketési és a lakodalmi szertartás lezárult. A fiatalok megkezdhették közös életüket, néhány évig a férj vagy a feleség szüleinek házában, s csak ritkán önálló gazdaságban. A szegényebbek a lakodalomra felvett kölcsönt néha több évig törlesztették. Olykor az is előfordult, hogy a férj hamarabb meghalt, mintsem a lakodalmára felvett kölcsönt kifizette volna. 11

4 SZML. Kunszentmárton Rsz. 1. 54. 1783. márc. 3. 1,

5 RÉSÖ ENSEL Sándor, 1866.