Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Mindennapok történelme a Jászkun-kerületben
156 Bánkiné Molnár Erzsébet A kihirdetés egymást követő három vasárnapon a templomban hangzott el. Ha valaki a házasságot akadályozó vagy azt lehetetlenné tevő okot ismert, bejelenthette a papnak.*' 1 1823-ban farsang idején Csatka Nagy Sándor és Izsáki Kis Zsuzsanna házasságát harmadszor hirdették a kunszentmiklósi templomban, amikor a vőlegény visszavonta házassági szándékát. Az eset pikantériája, hogy a fiatalok már együtt éltek. A mátkapárok együttélését - amint már említettem - a közösség természetesnek tekintette, a mátkaság szinte házasságnak számított. Hosszas rábeszélés után az esketés mégis megtörtént. 8 7 Zsuzsanna ugyanis gyermeket várt. A hirdetésnek különösen akkor nőtt meg a jelentősége, amikor a mátkapár egyik tagja nem helybeli volt. Ilyenkor elsődleges feladat volt a bigámia megakadályozása. Bejelentésre gyanút keltő helyzetben a tanács elrendelte az írásos bizonyságkérést, s hosszas levelezésbe kezdtek a gyanúsított múltjának tisztázására. A kihirdetési időszak alatt a környezet alaposan megfigyelhette a készülődést. A lakodalom sokba került, s az anyagi fedezetét nem volt könnyű előteremteni. Az esketés és a lakodalom után évtizedek múltán, sőt fél évszázad elteltével is akad egy-egy tanú, aki vita esetén emlékezett és bizonyította, ki mennyit fizetett az esketési és a lakodalmi kiadásokból. Az esketés költségének legkorábbi szabályozását Jászfényszaru tanácsi jegyzőkönyve őrizte meg. 1697-ben a tanács úgy határozott, hogy „az esketéstül pro portio tartassék az szegényebb és köz emberiül fél tallér, leg föllebb három marias, ha pedigh helségbeli értékes gazda lészen hat máriással tartozik vagy 2 Rfl. A nemesek pedigh hagyattassanak a maguk nemesi directioiban mind ezekben pedigh a' ki mi képpen alkalmazhatja magát Plebanus uramhoz ha kevesebbirt végbe viszi is szabad akarattya álljon." 8 8 A határozat arra is rámutat, hogy a jász település tanácsa gyakorolta a kegyúri jogot. A lakodalom különleges ünnepi jellegét a meghívásnál szóban is hangsúlyozták. 1754-ben Dósa Pál Jászapátiból Félegyházára küldött levelében írja: „Páll öregbik fiamnak öröme napja" 8 4 lesz november 24-én. Muzsikusnak a félegyházi Céfó Mihály hegedűs cigányt fogadta meg. Lajkó Gergely Dorozsmáról leánya lakodalmára így invitálta sógorát: „pro 23. 9bris Szegény házamhoz lakodalmi solemnitasomra megh jelenni el ne múlassák". 9 0 A lakodalom eseménysorának irányítója és felügyelője a násznagy és a vőfély volt. Ez utóbbit Karcagon kapitánynak nevezték. Az 1760-as évtizedben egy lakodalmi verekedéskor a verekedőket a vőfély megpróbálta szétválasztani „így szóllítván meg, [az egyik verekedőt] té is az én Katonám vagy én pedig mint vőfély Kapitány". 9 1 A násznagy és vőfély már a lakodalmi vendégek hívogatásában és a 8 6 RÉSŐ ENSEL, 1866. 8 7 BKML. Kunszentmiklós, Bírói napló 1823. febr. 14. 8 8 SZML. Jászfényszaru, Prot. Senatorum 1697. Pag. 1. 8 9 BKML. Kf. It. Arc. 23. Caps. 1. F 1. No. 1/1745. 9 0 BKML. Kf. It. Arc. 23. Caps. 1. Fase. 4. No. 1/1766. 9 1 SZML. Karcag, Inquisitiok 1762-75.
