Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Mindennapok történelme a Jászkun-kerületben

Mindennapok történelme a Jászkun Kerületben 147 séggel, hogy a férfiak ruházkodására a katonai öltözet hatott erősebben. Ebben a katonáskodás kiemelt megbecsülése, a vérrel szerzett jász és kun szabadság nimbusza is érződik. Zsemberi Katalin testvérének, Istvánnak az esküvője 1806 őszén volt. Október 23-án kezdték meg a szükséges ruházat beszerzését. Vettek mentének, lajbinak, nadrágnak való posztót, a mentére két rókaprémet, 21 rőf zsinórt és 12 gombot, a lajbira 30 gombot. Kapott új kalapot, két kendőt, közülük a drágább selyemkendő 3 Ft-ba került, és kapott egy pár sarkantyút, valamint két pár csizmát 16 forintért. A varratásra külön fizettek 4 Ft 45 xr-t. A kiházasításra költött összeg a családok anyagi és társadalmi helyzete szerint változott. A jászkun mentalitásban az utóbbi fontosabbnak bizonyult. Akár kölcsönök segítségével, adósságot felhalmozva is biztosították a férjhez menendő lánynak, házasulandó legénynek a társadalmi helyzetét reprezentáló öltözethez, ládabelihez szükséges összeget. A redemptusok és redemptus-nemesek gyermekeinek ruhatárából nem hiányozhatott a mente. Mentét asszonyok viseltek, ezért a magára valamit is adó redemptus ezt a ruhadarabot a ládabelihez számította. A mente anyaga és díszes kivitele, a gombok anyaga változhatott, maga a mente azonban nem hiányozhatott. Nem egy árvaszámadásban, hagyatéki perben olvashatunk megjegyzéseket arról, hogy a mente költségeinek előteremtésére a gyám vagy az apa jószágaiból adott el. Előfordult, hogy a mente helyett - talán az új házasok gazdálkodását megkönnyítendő - igásállatot kapott a menyasszony. Bús Mátyás levelében olvashatjuk, hogy amikor feleségül vette a jászberényi redemptus leányát, a leány nem kapott mentét. Azt írja: „Mikor el vettem a lányát akkor attanak 2 lovat az kezemhez illy Conditio alatt hogy ruhátlan volt, mondották azt, hogy legyen az mente és szoknya helyiben azon 2 lo az kezen".

3

9 A félegyházi levéltárban a mente pénzen való megváltására találtam példát. 1807-ben Gál András özvegye 40 forintot fizetett ki elhunyt férje testvérének, Gál Örzsének a kiházasításba tartozó mente helyett. Úgy tűnik, az évtizedekkel korábban férjhez ment Örzse a házasságkötéskor nem kapta meg az őt megillető mentét. Az adósságot nem felejtették el, hanem a Gál-hagyatékból törlesztették.

4" Az új asszony ládájában legalább egy ünnepi és egy hétköznapi öltözet, némi ágyi és asztali textilnemű, olykor megvarratlan anyagok voltak. A háznál vagy takács által szövött lenvászon mellett a gyolcs különféle változatait kedvelték legjobban. Előfordul magyar, török, sziléziai, késmárki gyolcs. Ezen belül volt fényes, fekete, veres, fehér, vagy egyszerűen csak festett gyolcs a szín megnevezése nélkül. Bathó Edit a jászsági viselet kutatása során a felsoroltakon kívül bécsi, rozsnyai, lengyel és győri gyolcsot is megkülönböztet.

4' A felsorolásból is kitűnik, 3

9 SZML. Jászberény, XVIII. századi keltezetlen levél. Rsz. 433. 4

0 BKML. Kf. lt. Lad. 88. Cs. 1. Sz. 1./1807. 4

1 BATHÓ Edit, 2002./a 124-130.; BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet, 1997.