Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

92 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária Küldött mindjárt egy buszt, és akkor bevitt minket. Megpróbáltuk. És a széle három-négy méter, nagyon erős volt. És arra bentebb olyan volt, mint ez az asztal, nem volt mán magosabb. De mind úgy kaszáltunk, hogy négy-öt nap alatt lekaszáltuk ezt a negyven hektár kendert. A többiek azt mondták, hogy nem lehet ...De mi úgy kaszáltunk, mint a mai nap! A hajósi parasztok hozzá voltak szokva ahhoz, hogy szorgalmukkal a legnehezebb körülményeken is úrrá tudjanak lenni, és értéket tudjanak előteremteni. Ezt példázza a következő elbeszélés is: Nagyon érdekes az édesapám apjának a története. Három gyereke volt. Es azt szerette volna, ha az ő gyerekeinek nem kell szolgálni menni. (Na, nem is kellett elmenni szolgálni.) De például olyat csinált, hogy megvette a legvacakabb földet ott bent, valahol Jánoshalma felé. És akkor azt kérdezte a bíró, hogy: - Maga itt még valamit akar termelni? Es a nagyapa azt mondta: - Hearr Riechtr! Bíró úr! Én itt még nagyon sokat akarok termelni! Vagyis nagyon sok munka befektetésével nagyon jó termést hozott ki. Tehát: inkább legyen több a föld, sokkal több munkát fektetek bele, de akkor a gyerekeim ne kényszerüljenek szolgálni! A XX. század első felére visszaemlékezve több idős parasztember említette a földszerzésre való nagyon erős törekvésnek ezt az elsődleges motivációját. Beck Istvánné Schön Mária így emlékezett erre: A nagyapám, az anyai nagyapám számára az volt a fontos, hogy a gyerekeiknek ne kelljen szolgasorba jutni (daß sie itt messidgi diana gau). De még a II. világháború utáni években is ez volt az egyik legfontosabb törekvés: Az én apám is mindig mondta, a telepítés után hárman maradtunk - anyánk nem volt —, mindig azt mondta: - Az én gyerekeim nem mennek cselédnek! Akárhogy is fogom előteremteni... Akkor sem! Ezt a hajósiak nagyon akarták Az volt a legfontosabb, hogy a gyerekeknek könnyebb legyen... Földet vásárolni érdem, de eladni bűn a földet. Aki földet adott el, azt megszólták: Deanni vafreassid/vasaufid iahra ganz Vamega. ('Ezek fölzabálják/elvedelik az egész vagyonukat.') Ez az érzés, a földadta megélhetés biztonsága utáni vágy, s a nincstelenségben és cselédsorban eltöltött megaláztatások és nélkülözések emléke olyan mélyen élt a hajósiak emlékezetében, hogy minden erőfeszítésüket a család létalapját biztosító földecske megszerzésére koncentrálták: A Àckrli and a Kuah deckt d Armuat zua, azaz 'A földecske és a tehén eltakarja a szegénységet' - tehát a család boldogulásához már ennyi is elegendő.