Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

CUMANIA 23., Kecskemét, 2007 77 BEREZNAI ZSUZSANNA - SCHON МАША A HAJÓSI SVÁB PARASZTSÁG HAGYOMÁNYOS MUNKAKULTÚRÁJA Arbada soll ma, wia wenn ma ebig leaba tat and beatta, wia wenn ma glai stearba tat. ('Úgy dolgozz, mintha örökké élnél, és úgy imádkozz, minha rögtön meg kellene halnod.') (hajósi közmondás) BEVEZETÉS A történelmi Magyarország német nemzetiségű népcsoportjai a történelem különböző korszakaiban, különféle népmozgalmi hullámokkal települtek be az országba. Míg a középkorban elsősorban a Német-római Birodalom északi és középső vidékeiről érkeztek telepesek, addig az újkor folyamán főleg a déli és a nyugati tartományok bocsátották ki az új hazát kereső jobbágyokat és szabad polgárokat. A török hódoltság utáni német betelepítés a XVII. század legvégén kezdődött, s az egész XVIII. századot átfogta. A legelső telepesek nagy többsége Schwaben és Württemberg tartományokból, azaz a svábok által lakott vidékekről érkezett. Ezért válhatott a svábok etnikai megnevezése az egész Kárpát-medencében széles körben használatossá az újkori német telepes népek megjelölésére. A Svábföldön kívül érkeztek még német bevándorlók Luxemburg, Bayern, Hessen, Pfalz, Elzász-Lotharingia, Baden területéről, a Saar-vidékről, Frankfurt és Mainz körzetéből és kisebb számban az északi tartományokból is.

1 A „dunai svábok", azaz a Németországból útra kelt népek általában a Duna menti Ulm városából kiindulva, hosszú folyami úton jutottak el Magyarországra. Természetesen emellett sokan gyalog vagy szekéren vágtak neki a hosszú útnak. A „valódi svábok", az eredeti sváb nyelvjárást beszélő közösségek a történelmi Szatmár megye 32 településén (többek közt Nagykároly, Fény, Csanálos, Vállaj, Mérk, Kaplony, Kálmánd, Mező-Petri, Mező-Terem, Nagy-Majtény, Erdőd, Béltelek), a Tolna megyei Tevel, Kisdorog és Zomba községekben és a Pest-PilisSolt-Kiskun megyei Hajóson gyökeresedtek meg nagyobb, összefüggő tömbben. A „schwäbisch" (sváb) elnevezés pedig a későbbiek folyamán azonosult a „bäurisch" (paraszti) társadalmi besorolással, hiszen a bevándorlók többsége paraszt volt. Magyarországon a XVII-XVIII. század fordulóján a török hódoltság és az állandósult háborúskodások által sújtott vidékek jelentős része elvadult táj, terméket1 HUTTERER Miklós 1973. 93-117. 2 MANHERZ Károly 1998. 4.