Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Mészáros Márta: Szalay Gyula a fényképező múzeumőr (1865–1937). A Kiskun Múzeum fotólemez-gyűjteményének ismertetése

Szalay Gyula a fényképező múzeumőr 395 Szalay Gyula lefényképezte a város északi kivezető útja melletti földházakban élőket. A Putrit - amelyről 12 felvétel maradt meg, - 1963 után felszámolták, és 1975-re felépítették a helyén a Petőfi-lakótelep emeletes házait.

53 A néprajzi felvételek mellett számos természetfotó üveglemeze is megtalálható a gyűjteményben. A városkertről, a Lövöldéről 20 felvételen maradt, amelyet 1895-ben alakítottak ki a katonai lőtérből, és kedvelt kirándulóhelye lett a félegyháziaknak. Itt tartották a városi népünnepélyeket is.A Kiskunfélegyházához közeli Holttisza-ág és Tőserdő természeti szépsége többször visszaköszön Szalay Gyula felvételein. A tájat fényképezte láthatóan szívesen és örömmel. Több mint 60 üveglemezen láthatók az erdő és a holtág részletei, a mai szóhasználattal a biotop jellegzetességei. Kiránduló iskolai és baráti társaságokról is 20-25 felvétel maradt meg, akik a Péteri-tóhoz, Bokros-Alpárra vagy a Lövöldére mentek pihenni, szórakozni. Szalay Gyula felvételeiből kitűnik, hogy nagyon nagy érdeklődéssel fordult a mindennapok, a hétköznapi apró csodák felé. Választott városa épített értékeinek megörökítésén túl bejárta a környéket is. Képein a természetes elkapott pillanatok láthatók, még akkor is, ha a felvétel elkészítése hosszadalmas volt és a lencsevégre kapott emberek megálltak a munkában a múzeumőr kedvéért. A gyűjtemény leltározatlan részében hasonló felvételeket találunk, mint a már említettek, valamint a családi képeket. Gaál Károly, majd Mezősi Károly a leltározás során kiválogatta a helytörténeti és néprajzi jelentőségű üveglemezeket, és nyilvántartásba vette azokat. Ezen túl Pál Kálmán múzeumőr két felvételen látható, amelyből az egyik még a Kisvárosházán lévő múzeumban készült, a másik már a kerületi házban kialakított kiállításban. Ezeket a felvételeket nem Szalay készítette, mint az 1941-ben a Fürdőszálló előtt felavatott I. világháborús emlékműről készült üveglemezt sem. E képek eredetéről nincs feljegyzésünk. A fényképek vizsgálata során az elsődleges feladat a fénykép vegytanilag, kémiailag azonosítható hordozójának a pontos meghatározása. A hordozó az az anyag, amelynek felületén a fényérzékeny réteg elhelyezkedik és segítségéve] a tárgy képe azon megjelenik. Szalay Gyula korának megfelelően az egyik legelterjedtebb anyagot használta az üveget. A fotózáshoz használt üveglemez fényérzékeny réteggel bevont fehér színű, teljesen sima felületű és tömegében homogén nátronüvegből készült üveglemez. 1,2-2 milliméter vastag. A zsírtalanított üvegfelületet alapozták, amelyre cserzőanyaggal kezelt híg zselatinos oldat került. Ez az alapozás tette lehetővé a fényérzékeny réteg tapadását, majd ezt követően a fényérzékeny anyag öntés útján került a lemez felületére. 1871-ben R. L. Maddox tette közzé ezt az ezüstbromid fényérzékenyítésű, zselatinos kötőanyagú, emulziós IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1985. 544-546. FEKETE János 2001. 64.