Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 215 - azok között, akik ott segítettek a hántásban. A piros csöveket félretették, és a fosztalékkal együtt fölakasztották. A kukoricát többnyire kézzel morzsolták, legfeljebb minden huszadik házban volt egy morzsológép, mely az 1930-as években jelent meg Hajóson. A kender- és gyapjúfonás a nők téli munkája volt. A kender szövését helyi vagy szomszédos falubeli takácsok végezték. A gyapjút csak megfonták és kimosták, nem volt szokás festeni. Belőle pacskert, harisnyát, mellényt, pulóvert, berlinerkendőt kötöttek. A kenderből ágyés asztalnemű, magyar gatya, szoknya készült. A parasztasszonyok a családnak szükséges ruhák többségét is maguk varrták. Sok helyen volt varrógép (Nähmaschi), mások kézzel varrták a ruhákat. Csak az ünneplőnek való ruhákhoz vásároltak bolti anyagot a zsidótól - ott minden lehetett kapni, szépet... HAGYOMÁNY ÉS ÚJÍTÁS. KREATIVITÁS A MUNKÁBAN (ESZKÖZHASZNÁLAT ÉS TECHNIKÁK) Hajós népe a XVIII. századi betelepülés időszakától a XX. század közepéig zárt társadalmat alkotott. Magyar népességét a mindössze egynéhány iparos és zsidó kereskedő család alkotta. A szomszédos falvak magyar, tót és rác lakosságával nem házasodtak, s még a két szomszédos sváb falu - Császártöltés és Nemesnádudvar - sváb népével se igen tartottak fenn rokoni kapcsoltatot. A baja-kalocsai közút nem érintette közvetlenül a települést, és vasútja sem volt - és nincs a mai napig. A mezőgazdasági technika újításai egyfelől az érseki uradalmi gazdaság révén juthattak el a faluba, másfelől a helyi kovács- és lakatosmesterek műhelyében is korán megjelentek egyes találmányok. Az 1930-as évektől pedig nagy hatással volt a parasztság munkakultúrájának fejlődésére az is, hogy a hajósi sváb legénykék és leányok a gazdag bácskai sváb falvakba jártak gazdacselédnek, ahol gazdálkodási és háztartási ismereteiket gyarapíthatták. Volt egy nagygazda a faluban, Beck István (1904-ben született), aki jelentős mértékben hozzájuk ahhoz, hogy az igényes és valamelyest tehetős gazdák újításokat vezessenek be. О egy jogi egyetemet végzett, budapesti rokona révén tudott hozzájutni mezőgazdasági témájú könyvekhez, folyóirathoz, s a budapesti mezőgazdasági kiállításra is eljártak. Az ő hatására néhány hajósi gazda is alkalmazni kezdte a modern gazdálkodás eszközeit, módszereit. Beck István az elsők között hozott be új tenyészállatfajtákat a faluba - svájci teheneket, angol sertéseket -, volt keltetőgépe, motoros szecskázógépe, fölözőgépe, forgóekéje, valamint olyan vetőgépe, mellyel mindenféle magot el lehetett vetni. 119 Ezeknek a gépeknek az alkalmazását más gazdáknak is tanácsolta. Beck István hatására ugyanolyan modernül gazdálkodott Hepp Ginál János bácsi (s Basa 119 A Beck család modern parasztgazdaságának leírása a családi gazdaságokkal foglalkozó fejezetben olvasható.
